Szökik és harap a kutyám, mi legyen vele?

Nézd, egyrészt direkt kértem, hogy az okoskodók kíméljenek, másrészt nagyon sokat foglalkoztunk vele. Látszólag megtanulta, hogy a kerék "nem bánt", nem is harap, ha ott vagyunk a közelében. De néha fogja magát és teljesen megbolondul, van, amikor hónapokig nem szökik ki. Visszakapja a bizalmunkat, aztán megint eljátssza. Építettünk neki kennelt, abból is kiszökött, ha megvolt kötve (mert éjszakánként állandóan kiszökött), minden nap vittük sétálni, ha vihar volt (és kiszökött), benn éjszakázott, hogy ne féljen. Tavaly több százezerből csináltuk újra a kerítést. Egy darabig rendben volt, de aztán (a változatosság kedvéért) a szomszéd kutya szökött át hozzánk, és aztán a mienk is rájött a módjára. A kennelt magasítottuk, alul szökött ki. 10 éve van mellettem, csakis én tudom, hogy mennyi foglalkozott vele a család és én is. Nem tudok 0-24 mellette lenni, de ha kellett kérdeztem hozzáértőt, költöttem rá, nem bántottam. Ha az a rohadt autó nem üti el, teljesen normális marad. Azóta időközönként bekattan, gondolom már a kora miatt is. Most (és sajnos talán jogosan) a család amellett van, hogy elaltassuk. Egyedül én tartok ki még a kutyánk mellett, szóval legyél szíves és ne oktass, épp próbálok megoldást találni, de ha azt nézzük idestova már több éve azt teszem.

A másik meg, nem értem, hogy mi baja a gyerekekkel. Olyan indulattal tud lenni feléjük, talán mert ők a "gyengék". Ott voltunk a kutya mellett, tűrte a gyerekeket, teljesen szelíd volt. Biciklivel mentünk mellette, kisgyerek is, esze ágában nem volt bántani. Szoktattam a gyerekekhez, ideig-óráig működött is, de öregkorára megint előjött ez a dolog. Totál tanácstalan vagyok, nem tudom mit kezdhetnék vele. Már az állatorvos is azt mondta, hogy altassuk el, mert megbízhatatlan a kutya. De nem hinném, hogy ne lenne más megoldás.

Te is tudod, hogy a kutyától is függ, hogy mi az a minden. Sokat tettem érte, lehet, hogy nem eleget, vagy neked nem tűnne elégnek, de igenis sokat foglalkoztam a kutyámmal. Volt, hogy hónapokig nem csinált semmi rosszat, nem tudom, hogy mi az, amitől bekattan. A vihartól fél, be is engedjük olyankor. Hálás nagyon. De volt olyan, hogy elvittem sétálni, mindenféle lehetséges módon lefárasztottam, mégis kiszökött. Attól sajnos nem lesz jobb, hogy mindig az orrom alá dörgölöd, hogy nem foglalkoztunk vele. Más semennyit nem foglalkozik a kutyájával, mégis normálisan viselkedik. Legelőször is azt kellene elérnem, hogy ne akarják elaltatni. Csak annyit mondtam otthon, hogy hány gyereket harapott meg kutya. Olyan is, amelyik nem volt beoltva. Én például a mai napig ha látom, hogy egy kutya szabadon van, bringáról le, kikerülöm nagy ívben. Ettől persze már nem változik a helyzet...