Ti mit csinálnátok?

Mikor az első kutyám meghalt, még pici voltam, de mikor a második, akkor már 9 éves voltam, és az szörnyű volt. Esténként imádkoztam érte, hogy a kutyamennybe jusson, éjszaka vele álmodtam és mindig könnyes szemmel ébredtem. Nem bírtam ránézni más kutyára, aki a gazdijával játszik boldogan. Igazságtalanságnak tartottam, hogy öt évesen el kellett mennie. Ő több volt mint barát-a legjobb barátom volt. Ő több volt mint az életem része-sokszor maga az élet volt. Ő több volt, mint családi kutya-ő családtag volt. Még ma is hiányzik az aranybarna szeme, meleg, mélyreható tekintete, nedves orrocskája, hosszú füle...bársonyos bundája. Még most is könnyezem.

Meg fogod kapni azt az 1 hetes sírógörcsöt... :(

Biztosan megsiratnám de ez az élet rendje, semmi sem tart örökké és ezt el kell fogadni. Az előző kutyánkat el kellett altatni mert lebénultak a hátsó lábai 14 éves korára, és fájdalmai is voltak. Megsirattam, de jobb volt neki szépen elaludni mint hogy évekig szenvedjen. Így könnyebb is volt elengedni.

Nekem most van a 3-ik kutyám bár előtte még volt egy basett hund-unk de még csak 3 éves voltam mikor elment, elütőtték, hiányzott de a szüleim aztmondták sokáig hogy csak elment sétálni, de többé nem tud hazza jönni. 2 évre rá apukám hazza jött egy kis törpe snaucerrel az utcán találta össze verve szegény már 8 éves volt és 6 évet élt még velünk boldogan úgy halt meg, hogy este még játszott velem aztán elment a kisvackába aludni de többet nem kelt fel. Nagyon sokáig magam alatt voltam és még most is sokat gondolokrá a régi szép emlékekre.Aztán 2 évig nem volt kutyánk és akkor apukám megint haza állított egy kis palotapincsivel aki nagyon félt a fogai kivoltak verve nagyon sovány volt és nem is vettük észre csak 2 hét múlva hogy vemhes sajnos a kölykök elpusztultak mivel nem tudtak rendesen kifejlődni ő is majdnem elpusztult akkor, de szerencsére még időben voltunk.Aztán négy éve amikor búcsú volt nálunk akkor utánam jött és elveszett valószínű hogy valaki felkapta a tömegben mert akkora már igazi kis kezes bárány lett belöle. 2 hétig kerestem megállás nélkül plakátokat raktam ki, az összes spórolt pénzem (50.000 ft) felajánlottam anak aki vissza hozza de semmi.Nem lett meg még a mai napig reménykedem abban hogy egynap mire hazza érek a munkából itt vog ülni az udvaron és rám vár.Most van egy 6 éves keverék kutyusom aki 2 évvel azelőtt került hozzám hogy a kis palotapincsim eltünt őt a hévről dobták le és anyámmal jött hazáig.Ő a mindenem megőrülnék ha valami baja esne.Vigyázok rá mint egy kis himes tojásra.Ha búcsú van vagy szilveszter végig vele vagyok, olyankor bent alszik velem.Egyszerűen imádom :)