Szerinted igaza van annak aki ezt ellenzi?

Igazából ez egy érdekes kérdés. HA a szülők beválalják akkor mért ne lehetne? Én majd szeretném hogy a gyerekemnek legyen, ha egyszer lesz. Azért mert sok felelőssége van a kutya tartásnak ami nevelő hatású lehet. Persze tudom hogy a legtöbbet a szülőnek kell foglalkozni vele. De ha már a gyereket a napi egyszer sétára meg mondjuk a kutya rendszeres etetésére rá lehet venni az nagyon jó lehet a gyerek számár. Hozzá teszem hogy kell a szülő aki foglalkozik rendesen a kutyával. Láttam én egyébként már 12évest kutyaoviban a kutyájával szülő nélkül. Csak ez is ritka.

Egyébként az itt felsoroltak ellenére MAGYARORSZÁGON ellenzem. Nincsenek ilyen felelőség teljes szülők vagy nagyon kevesen csak. Sajnos.

szia!

én 12 évesen kaptam meg az angol cocker spániel kanomat, Pamacsot. Már a nevét is én választottam, és majdnem teljesen az én kutyám volt. A szüleim csak az anyagi részét állták (kaja, oltás).

Én foglalkoztam vele, esőben is (!) kinn játszottunk órákat. Mellette voltam, amikor rohama volt (epilepszia), takarítottam utána a kutyagumit, mostam a tálját, sétáltattam, téliesítettem a házát stb.

Egyedül!

Én azzal értek egyet, hogy a szülő ismeri a gyerekét. Ő hozzon felelős döntést, és nagyon gondolja meg! én készen álltam annak idején a kutyára, de nem biztos, hogy minden 12 éves ennyire felelősségteljesen állna a dologhoz!

A válaszai alapján én nem adnék neki kutyát. Olyan nincs, hogy nem túl sokat akar vele foglalkozni. A kutyával állandóan foglalkozni kell!

Volt már egy hasonló kérdés, ott leírtam, hogy én is 12 évesen kaptam a kutyát, viszont azt nem írtam oda, hogy:

Előtte anyáék vettek nekem hörit, tengerimalacot, mindenféle bent tartható állatot, és amikor látták, hogy azokat gondozom,etetem,cserélem alattuk az almot, stb, akkor 6 év könyörgés után beleegyeztek a kutyába. Menhelyről hozták, ő és a két tesója altatásra vártak, egészen nyíregyházáról kocsikáztak vele pestig ismerősök, mert nekünk nincs autónk. Azon kívül, hogy a kaját, orvost, tehát az anyagi részét ők állták, én vittem sétálni, én tanítottam, én szedtem utána a kakit, én nevettem szobatisztaságra, egyedüllétre, rengeteget foglalkoztam vele, szóval mindent én csináltam. Ha el akartam menni hétvégére, tudtam, hogy vagy velem jön a kutya, vagy otthon maradok, csak akkor volt anyáékra hagyva a kutya, ha tényleg fontos volt a hétvége, vagy ha annyira beteg voltam, hogy még egy gyors pisi/kakira se tudtam vele lemenni. Télen is órákig sétáltunk, játszottunk, nem érdekelt az eső és semmi.

Szóval én is úgy vagyok vele, hogy ha kutyát akar, akkor a vele járó felelősséget is akarja, ne csak azt, hogy a kutya szeresse őt.. Akkor inkább tartson nyuszit, vagy amivel "nincs annyi gond" (ne szó szerint értsétek..), mint egy kutyával. Azóta van már mellette két másik is, baromi jól érzik magukat együtt, de ahhoz, hogy 10-14 éves korban a szülők kutyát vesznek a gyereknek, ahhoz nekik is át kell gondolni, hogy mi lesz amikor középsuliba megy, el akar menni bulizni, vagy bármi, ami miatt NEKIK kell majd a kutyára figyelni.

Szerintem a szülők ugyanúgy szeretnének kutyát, mint ő. Nem értem, manapság iskolai végzettség kell a kutyatartáshoz?

A másik dolog: ha egy menhelyről fogadnának örökbe kutyát, annak az állatnak még 0 foglalkozás mellett is jobb dolga lenne ott, mint azelőtt a menhelyen!

Nincs.

Attól függ milyen az a 11 éves lány... Egyébként is miért ellenzed annyira??? Neked nem engedtek kutyát vagy miért???