Kihez került a kutya, mikor elköltöztetek a szüleitektől?
Első, tökéletesen igazad van, néha nekem is bűntudatom van amiatt, hogy nem gondoltam arra, mi lesz később. Mert ugye bárhogy oldódik meg a helyzet, ő úgy éli meg, hogy szétszakad a falka.
Amúgy én foglalkozom vele 99%-ban, viszont ők meg azzal érvelnek, hogy ők fizetik a tartását, mivel nincs még saját keresetem, én csak a kutyasulit, ami csak 2000 Ft havonta. Apám nevén van egyébként.
Nem szeretném minősíteni a szüleidet de a mai világban ellenezni azt h te külföldre szeretnél menni, igencsak önző dolog... De mivel van még 1-2 éved, így szerintem bőven ráérsz akkor foglalkozni ezzel a témával. A másik kérdés h milyen a kapcsolatod a szüleiddel, mennyi idős vagy, mennyire függsz tőlük stb. Nálunk szüleim kutyájával én foglalkozom 99%ban szintén - ha én nem lennék akkor az a kutya a környékbeli parkokon kívül mást nem látott volna, velem meg körbeutazta fél Európát és eredményes agility versenyző (volt). De én sosem laktam azzal a kutyával. Ha vele laktam volna az elején akkor egyértelmű lett volna h viszem magammal ha költözök és kb nem érdekelt volna h mit mondanak a szüleim. Mivel ők csak megszokásból ragaszkodnak.
A szüleid önzőek, ne haragudj. Téged is maguk mellett akarnak tartani mert nekik az jobb és a kutyát sem engednék el, pedig biztos sokkal színesebb élete lenne/van melletted. Ezt a harcot neked kell megvívnod és adhat itt bárki bármilyen tanácsot, a családi kapcsolatotokat senki nem ismeri... Én azt csinálnám, h valahányszor feljönne a téma mondanám, h de vinni fogom és amikor eljön h tényleg költözés van akkor elvinném, ennyi. Felnőtt vagyok, ilyen szintű beleszólást nem engednék az életembe. De ez én vagyok.
Érdekes felvetés. Ha te kérted a kutyát ás neked vették akkor a tiéd és kész. Ha te foglalkozol vele te sétáltatod és viszed orvoshoz te eteted és ezeknek a költségét is te állod akkor a tiéd a kutya és kész. Ezeket az érveket fel lehet hozni.
Nah persze ha ez nem így van akkor az ő részükről ez egy nagyon jó ellenérv lesz :/
Pont ez a baj, hogy a költségeket ők állják, én nem tudnám kifizetni, vagy ha igen, akkor semmi másra nem lenne pénzem és ha pl. megbetegdne, nem tudnám orvoshoz vinni. Viszont rengeteget foglalkozom vele, bármennyi tanulnivalóm van, mindig szakítok rá időt. És ha az egész család elmegy sétálni, de én megfordulok és elindulok a másik irányba, rögtön utánam jön anélkül, hogy szólnék neki. Ha lát engem, akkor a tesóim nem is tudják elvinni sétálni, nem megy el velük. A szüleimmel elmegy, de nézeget hátra. Az első 1-2 év nehéz volt vele, mert elég domináns kan, de nem adtam fel, sokat olvastam, vittem suliba és addig próbálkoztam, amíg nem sikerült tökéletesen engedelmes kutyát nevelni belőle.
Egyébként jó a kapcsolatom a szüleimmel, csak ők valahogy úgy képzelik el, hogy az egész család ott lakik az utcánkban, ami most tényleg így is van, mert a nagyszüleim és a nagynénémék a szomszédaink.
Az jó ötlet, hogy egyszerűen fogom a kutyát és elviszem, de nem szeretném azonnal kivinni, csak miután berendezkedtem. Szerintem felelőtlenség lenne úgy kivinni, hogy nem tudom, milyen körülmények között kell élnem és dolgoznom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!