Van köztetek ideiglenes befogadó? Aki menhelyi kutyusokat hoz ki átmenetileg, amíg nem találnak neki gazdit? Kíváncsi lennék mik a tapasztalatok? Mennyire nehéz utána megválni a kutyustól, hiszen ő is kötődik hozzátok.

Teljesen kutyafüggő. Én eddig azt hittem, hogy minden kutyát szeretek, de volt néhány olyan, akivel annyira nem passzoltunk, hogy megváltás volt nekem is, meg a kutyámnak is, hogy elment.

És volt egy olyan, akiért három hónap után a szívem szakad meg, de pont most kaptam több mint egy éve gazdis képeket róla, és öröm tudni, hogy milyen jó helye lett.

És legutóbb volt egy olyan is, aki két hét alatt gazdisodott, de éreztem, hogy ha még néhány hétig marad, akkor nagyon rezegne a léc, hogy megtartsam, mert nagyon passzoltunk.

Egyébként ami kicsit fura érzés, hogy nekik egyáltalán nem gond megválni tőlem, sőt ha hónapok után találkozunk, teljesen egyértelműen látszik, hogy pontosan tudja, hogy már máshoz tartozik...

Ha ideigelenesezésen gondolkodsz, vállald be, nagyon sokat lehet belőle tanulni, és hatalmas segítség a kutyának, nagy esély neki, és egy plusz hely egy másiknak a menhelyen.

Ezért éri meg: [link]

Nekem is az a tapasztalatom, hogy minket embereket visel meg jobban az elválás. Sajnos mostanában nehezebb jó gazdit találni, így néha egy év is eltelik, mire gazdihoz kerülnek. Na így még nehezebb az elválás, utána hetekig keresem őket, már ha meglátom az edényüket attól is sírok. Ilyenkor gyorsan beszerzek egy másikat, és így lefoglal a beillesztés és kevesebbet gondolok rájuk.

Én kicsit nehezebb helyzetben vagyok, mert utcáról viszem haza a kutyákat, így teljes zsákbamacska egészségileg, és természetileg is. Viszont ahogy telik az idő, a "legrosszabb" kutyussal is megtalálom a közös hangot, és nekem meg pont attól a legnehezebb elválni, amelyikkel a legtöbb baj volt.

Biztos nem örökre szűnt meg ez a lehetőség. Előbb-utóbb megint kellenek majd önkéntesek, mert a gondozók nem fogják az összes szopós cicát/kutyát, állandó kezelésre szorulókat hazavinni.

Én leginkább macskákat hozok haza, de voltak már ideiglenes kutyáim is. Nehéz az elválás, mert mindegyik rám van hagyatkozva, szinte egész nap ott van mellettem, mert keresi a társaságot.

Az örökbefogadott kamaszunk mellé került egy csúnya, piszkosszürke. só-bors terrierkeverék kislány panzióztatásra "ideiglenesen". Mi legalábbis úgy tudtuk. A menhely tele volt, neki még lábadoznia kellett műtét után, de olyan kis csúnyácska volt, hogy neki nem is igen lett volna lehetősége, hogy beleszeressenek.

A menhelyes hölgy szorgalmasan látogatta bejelentés nélkül is, és szemrehányást tett, ha nem voltunk otthon.

A két kutya jól kijött, a már szocializált "panziós" nevelgette a kölyköt. Néha nekiment annak ellenére, hogy háromszor kisebb volt, és mindig ő húzta a rövidebbet, de ki hallott már olyat, hogy a gazdinak nem fogadunk szót.

Soha nem hoztak gazdijelöltet, megszerettük, nálunk maradt. Már több, mint 16 éve. Megsüketült, mindig maga alá pisil, látszik rajta a kor, de az ételt izgatottan várja és követeli.

Már új "kölyök" van mellette, szívszerelmemet 3 éve temettük. Az új fickó fut elöl, és hátra-hátranéz, na, jössz, öreglány ?!