Ideggyenge a kutyám?

Mit teszel, amikor ilyeneket produkál, hogy magugat dolgokat, meg mögéd bújik? Ha simogatod, nyugtatod, bátorító hangon beszélsz hozzá, akkor lehet, hogy csak ez a hiba, hogy te akaratodon kívül bátorítod erre a viselkedésre, akkor nyilván csinálni fogja.

De ha a régi helyén bántották, vagy simán csak ingerszegény környezetben nőtt fel, akkor meg egyszerűen idő kell neki, hogy megtanulja kezelni ezeket a mindennapi helyzeteket. A rossz élményeket nem felejtik el egyik napról a másikra.

Nekem félős kutyával nagyon-nagyon bejött a klikkerezés. Mármint a formálásos klikkerezés, amiben neki kell kitalálnia mit várok tőle. Iszonyatos tempóban kezdett el nőni tőle az önbizalma (pedig ez egy 7 éves, borzasztó félős szocializálatlan kutya volt).

Miután otthon már produkálta magát a klikkerre, elkezdtem vele kint gyakorolgatni, és mindenféle dologra klikkeltem, ami a kiegyensúylozottság felé mutat. Tehát ment a klikk arra, hogyha kiemelte a farkát maga alól, vagy épp hegyezte a fülét. Ment a klikk a szaglászásra, mindennemű érdeklődésre.

Ha valamilyen szituációban megijedt, én azt csináltam, hogy megálltam és merev arccal bámultam a távolba, kivártam míg magától mutatott bármilyen más viselkedést, ülést, vagy rám nézést, bármit, és arra ment a klikk.

Én ezzel a módszerrel ki tudtam annyira terápiázni a félelmét, hogy sok ember között is szépen működött, magától bejött az állatorvoshoz, stb.

De a terápiánál nagyon fontos az is, hogy mindig igyekezz csak akkora kihívás elé állítani, amit még képes megoldani, került az olyan helyzeteket, amiben megijedhet, ne akard mélyvízbe dobni. Szépen fokozatosan kell felépíteni, hogy egyre magasabb ingerkörnyezetben is magabiztosan viselkedjen.

Tehát a járművekkel is olyan helyen kezdjetek ismerkedni, ahol a járművek kevesen vannak és nem nagyon mozognak. Gyerekekkel is először csak messziről, olyan távról ahol még nem fél, és fokozatosan menjetek közelebb.

A másik, ami nagyon nagy segítség lehet a terápiában , az egy másik, magabiztos kutya jelenléte, meg egyáltalán a kutyatársaság.

És még annyi infó, hogy ivarérés környékén kezdődik a védőösztönös érés is, ilyenkor ha valamitől nagyon megijed, az sokáig hatással lehet rá.

Akumi, az általam említett kutya múltjában sem volt semmi. Családban nőtt fel, kiskora óta félt, ezért nem is erőltették a sétát soha, emberek elől pedig simán elbújt a kertben. Nem zavart senkit a félelme, csak gondolom őt magát, de soha sem bántották, vagy ilyesmi. Annyi, hogy 7 éves korában elvitte a bank a család feje fölül a házat, és a kutyát ki kellett mozdítani a kertből, és muszáj volt kezdeni valamit a félelmeivel. Alapvetően a kreativitás fejlesztése, és az, hogy pici konfliktusokba teszed, amiket még éppen meg tud oldani és azokra mindre rájutalmazol, már jelentősen megnöveli az önbizalmát.

Illetve ha elég elszán a gazdi, akkor érdemes belekezdeni egy kimondottan terápiás célú (tehát csak zsákmányösztönön alapuló, játékos, pici konfliktusokat megoldós) örző védő munkába.