Egyetem alatt kutya?

háát én 17 évesen zsebpénzből vettem az első kutyámat most ő 7 éves és imádom :) Azért ha az ember nem messze megy egyetemre akkor megoldható, sőt szerintem könnyebb mert pl nálunk az egyetemen úgy vettem fel az órákat ahogy akartam így mindig volt időm a kutyára. Emlékszem mikor az első alom született nálam :) 2 napot lógtam mert Olaszban voltunk fedeztetni majd a vizsgaidőszak kellős közepén születtek a kicsik pont szigorlat előtt 2 nappal... na azt senkinek se kívánom :)

Nagy igazság, hogy mindenkinek arra van ideje amire szakítani akar... minden más csak kifogás.

Másodéves egyetemista vagyok, 2 kutyám van, kutyasuliban gazdikat oktatok és emellett több kutyát is képzek.

Persze így a sulin és a kutyázáson kívül semmire nincs egy percem sem, de hát én választottam ezt az életformát... :)

2 évvel érettségi előtt vettem meg az egyik kutyát, aztán másfél évre rá a másodikat. Volt, hogy a tanulás rovására ment a sok kutyázás, de nem lett nagy baj, és bírom még most is. Persze van, hogy el vannak hanyagolva szegények, de ezt nem annyira az egyetem rovására írom, hanem az oktatáséra. Ha már a pályán töltök egy fél napot, utána nincs erőm a sajátjaimmal is foglalkozni.

Egyébként gyanítom, hogy ha orvosira járnék, ez nem így nézne ki. Szerencsére, vagyis direkt olyan szakot választottam, ami mellett marad még időm másra is. Kevés órám van, nem kell sokat tanulni, így működik.

10 évesen kaptam Csöpit, 24 voltam amikor meghalt. Soha nem költöztem volna el úgy sehova, ahova őt nem vihettem volna magammal. Még férjhez sem mentem volna olyan feltételekkel, hogy ő nem jöhet.

Ettől függetlenül volt egy vallásos korszakom, 16-23 éves koromig, amikor suli, majd munka mellett szinte minden szabadidőmet a gyülekezetben töltöttem - ebben az időben sokkal kevesebbet foglalkoztam Csöpivel, mint kéne. Amúgy ha itthon voltam, levakarhatatlanul össze voltunk nőve, csak sajnos alig voltam itthon.

Jelenleg 5 kutyám van, ebből 4 az ő leszármazottja. Őrült szerelem, de sajnos most már nem saját döntésből, hanem a sok munka miatt 6 éven át alig volt rájuk időm. 3 éven át plusz munkában tanítottam, plusz a közeli "menhelyen" istápoltam a kutyákat, mert nem bírtam nézni, hogy némelyik egy ketrecbe zárva tölti az életét és annyit sétál, amennyit én elviszem, hetente 1-szer. Aztán a sok munka után jött a főiskola, 3 év, amikor szinte semmi időm nem volt rájuk. Muszáj voltam elvégezni, a munkahelyem iskolázott be, levelezős voltam, és munka és tanulás mellett a kutyáimra annyi idő jutott, hogy órákon át alhattak a lábamnál, vagy az ölemben amíg én tanultam.

Ráadásul pont ekkor fogadtam örökbe egy menhelyi kiskutyát, és a fősuli miatt valóban olyan kevés időm jutott rá, hogy azt nagyon megsínylette a kapcsolatunk. 5 év telt el, most 1 éve vagyok olyan helyzetben, hogy végre azt mondhatom, nem kell minden plusz munkát elvállalnom ahhoz, hogy ne haljunk éhen, végre menhely sincs a közelemben, mert akkor úgyse tudnám megállni, hogy ne oda mászkáljak, végre nincsenek afféle kényszerképzeteim, hogy Istennek az a kedves, ha minden időmet templomban töltöm távol azoktól, akik szeretnek és szükségük van rám...végre most már eljuthattam odáig, hogy törődhetek velük. Csakhogy már idősek. Az egyik 14 éves, 3-an 9-ek. Csak a menhelyi fiatal. Elment az életünkből egy nagyon fontos korszak, és tudom hogy a sírjuknál ez fog legjobban fájni, hogy nem lehettünk soha annyit együtt, amennyit szerettünk volna. És biztosan tudom, hogy a saját halálos ágyamon is ez fog legjobban fájni. Próbálom bepótolni az elmúlt éveket, megyünk gyakran sétálni, sokkal kevesebbet netezek és inkább velük vagyok.

Munka mellett, főiskola mellett határozottan azt mondom, nem jó ötlet kiskutyát magunkhoz venni, mert neki még nagyon sok foglalkozás kell. De ha valaki csak tanul vagy csak dolgozik, akkor annak az időnek elégnek kell lennie.

Nekem is az egyetemi éveim kezdetén lettek kutyáim, nekem nem okoz gondot a tanulás mellettük. Szerintem ezt a kérdést egyeteme és hallgatója válogatja.

Szerintem pl egy orvostanhallgatónak nem lenne ideje kutyázni.

De más egyetemnél is, ha az embernek az átlagosnál több energiát és időt kell befektetnie a megfelelő eredményhez, akkor szintén nem tud kutyát vállalni.

Az egyetem alatti kutyatartás akkor működhet jól, ha a gazdi előzőleg képes volt reálisan felmérni a saját helyzetét, a teherbírását, az előtte álló kihívásokat, a saját magával szemben támasztott követelményeket stb, s ennek alapján dönteni.