Van olyan h egy kutya bújós/kedves fajta? Vagy ez nevelés kérdése?

ez teljesen egyénfüggő. nekem négy kutyám van, ebből három azonos fajta, ill. annak keveréke, és egy nagyon vegyes. mindegyik mentett, de különböző előélettel.

a kis keverék összenő az emberrel bújik, néha tolakodóan, rajong, csóvál, simogattatja magát. kislány.

az egyik staffim, kislány, imád hozzábújni az emberhez, de a simogatástól elhúzódik.

a másik két bull kanom meg buksi rakodósak. az egyikük van, így nála nem érvényesül a bújhatnékja teljesen, a másik meg folyton pakolja a kétszáz kilós fejét, ahová éri, és néz szerelmesen. :)

de a legtöbb kutya igényli az emberi kontaktust, gyakran akkor is, ha nem szocializálták megfelelően. (így menhelyeken okos döntés a választás elsősorban :)

hármas vagyok.

az egyik kan VAK, ezt akartam írni, bocsi :)

Szerintem ez teljesen egyedfüggő tulajdonság. Nekem például bújós-aranyos huskym van, viszont csak hozzám bújik (a páromhoz sem ennyire), a környéken viszont van két husky, akik még a simogatást is gyűlölik.

Ha kölyökkorában hozzászoktatod a simihez, bújáshoz, nagy valószínűséggel bújós lesz, de ha biztosra akarsz menni, lehet, hogy tényleg a menhely a legjobb döntés :)

Ez érdekes dolog.

Pár hónapja fogadtam örökbe egy bulldog-boxer keverék kutyát. Szaporítótelepről mentették, beleégettek egy A betűt, verték, születték. Ennek mind nyomai vannak. Mégis annyira bújós, barátságos, nem tört meg az emberekben való hite ezek ellenére sem.

Tehát azt gondolom, hogy kutyája válogatja.

nemrég maradt a "nyakamon" egy német juhász (másfél éves) és rettenetesen bújós. de,annyira,hogy az már nekem sok..szinte már nyomul ^^" lehetetlen levakarni az emberről,szóval sztem a németjuhász jó választás lenne :D (gazdit keresek neki,esetleg nem érdekel?)

más kutyafajtákról nagyon nem tudok írni,mert nem volt hozzájuk szerencsém...barátnőmnek vizslája van,az is nagyon szeretetmániás,meg a golden retrieverekről hallottam még jó dolgokat :)