Honnan fogom tudni, hogy itt van a vége és el kell őt engednünk?
Tegnap kimondták a családi kutyánk diagnózisát. Csontrák, és egy ilyen idős kutyánál minden gyógymód csak a szenvedését hosszabítaná. Abban maradtunk, hogy tünetet enyhítünk amíg tudunk, és ha már nem tudunk elengedjük.
Most még jó kedélyű, bár látszik, hogy komoly fájdalmai vannak, de szeret, bújik, csóvál. Az étvágya is rendben van.
Rettegtem tőle, hogy egyszer ilyen döntés elé kerülök majd, eddig minden kutyánk természetes úton ment el.
És vele hogy viselkedjünk vele? Tudom, hogy nem jó ez neki, de most ahányszor hozzám bújik sírnom kell.
válasza:Nem irigyellek! A legszörnyűbb, amit át lehet élni egy állattal, az ez a döntés! Mi 2 éve kényszerültünk ilyen döntést hozni iszonyú volt! Egy 15 éves kutyát kellett elengednünk. Az egész család kibukott.
Nálad is a kulcsszó sajnos a fájdalom!!! Ha azt nem tudjátok csillapítani akkor muszáj meghozni a döntést! Fel a fejjel bár tudom ez most mit sem ér! :-(
válasza:Nagyon sajnálom :-( Voltam már ilyen helyzetben... Csak más volt a betegség.
Mi az altatás mellett döntöttünk. Nagyon nehéz volt. De a kutyámnak ,,ez volt a jobb,,. Ő is szenvedett nagyon már. Fájt Neki. Kétnaponta kellett volna orvoshoz járni infúziózásra. Én mondtam, hogy nem érdekel, hogy mennyibe kerül, csináljuk! Aztán végiggonoltuk, hogy ez a kutyának sem lenne jó... :-(
Viszont azt javaslom, hogy végig legyél ott mellette. Ő ott volt Veled életében mindig, bármi volt. Semmiképpen ne hagyd egyedül. Mi végig ott voltunk Vele, míg el nem aludt... ;-(
válasza: válasza:Sajnos átéltem én is ezt. Bár végül nem én, hanem a természet döntött. (A doktor bácsi nagyon rendes volt, mert sem a kezelésekért, sem a gyógyszerekért nem fogadott el fillért sem.)
Valamit érezhetett a kutyám is (egy vizsla volt) abból, hogy most nem az éves szurit kapja, mert a kötelező oltásokra alig lehetett elvonszolni. Volt, amikor az ép egészséges kutyát ölben vittem be.
Szóval most mindig nagyon békésen jött velem az orvoshoz. Már a sokadik injekciónál jártunk, amikor ülök a váróban. Velem szemben a kutyám. És valami olyan különös nézése volt, hogy átöleltem a nyakát, magamhoz szorítottam, és belesírtam a fülébe, hogy – Kérlek, ne haragudj rám! Nem tudok semmit tenni érted. Bocsáss meg nekem.
Pont ekkor lépett ki a doktor. Ezzel a szavakkal:
– Végre egy ember! Eddig csak állatok jöttek.
----
Érdekes, hogy míg az emberrel kapcsolatban állandó heves viták tárgya az eutanázia, a leghangosabban ellenzők között sokan vannak, akik megengedőbbek, ha állatról van szó. Sok embernek első reakciója az elaltatás. Sajnos itt is találkozom néha olyan kérdéssel, melyben a kutya még csak nem is beteg, de a „jó gazda” azt kérdezi, hogyan lehetne elaltatni.
Én nem szeretek istent játszani. Három kutyámat vesztettem el, mindhárom nagy fájdalmakon ment át. És csak egy esetben döntöttem úgy, hogy altassuk el. Azóta is örök dilemma, helyes döntés volt-e.
válasza:Meg könnyeztem az eseted.Nekem is már idős a kutyám és nagyon félek mi lesz ,ha el kell engednem.Bele sem merek gondolni:(
Egyenlőre egészséges.De sokszor eszembe jut.
válasza:Nekem nem nagy dilemma. Addig fog nőni a daganat az ízületben, míg eltöri a csontot. Én sem szeretem ha valaki istent játszik, de nem szeretném, hogy ilyen iszonyú fájdalmakkal kelljen élnie, az már nem élet. Csillapítjuk amíg lehet, ennyit tudunk tenni.
Persze, hogy vele leszünk ha eljön az idő, nekem ez nem kérdés.
Amit viszont nem tudok, hogy ezt otthon csináljuk majd, vagy az orvosnál. Gondolom jobb lenne neki otthon, biztonságban.
Megszakad érte a szívem...
válasza:Ha fájdalomcsillapító mellett is fájdalmai vannak, akkor ... akkor szerintem ne húzzátok tovább. Amit a csonttörésről írtál, az borzalmasan hangzik :( biztos nagy fájdalmai vannak, és ez már csak rosszabb lesz. Tudod, hogy nem gyógyulhat meg, tudod, hogy a fájdalmai nem fognak enyhülni.
Viszont ha még így kell hónapokig élnie, az mindkettőtöknek szenvedés lesz.
Tudom, hogy ezt kívülállóként könnyű leírni, és elhiszem, hogy borzalmas, amikor a saját kutyádról van szó. Akkor nagyon nehéz az embernek az eszére hallgatni :(
Bárhogy is lesz, legyél erős! A kutyusodnak hosszú élete volt, és biztos boldogan élt mellettetek.
válasza:Nagyon sajnálom hogy ilyen döntés előtt álltok:(
Mi is átmentünk ezen. Mi kihívtuk a dokit hogy otthon lehessen miközben örökre elalszik, ott ahol élt amit annyira szeretett. Ha lehetséges én nektek is ezt ajánlom.Neki is jobb ha a megszokott környezetében aludhat el nem egy idegen helyen..
Sok erőt Nektek!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!