Mivel jobb a kutya mint a macska?

Szerintem meg igenis jobb egyik a másiknál. Konkrétan mindegyik másban jobb. :) Nekem volt már cicám, most kutyám van. Gondolom a kutyák előnyeit itt nem kell ecsetelnem.

Cica előnyök: gyönyörűek, kecsesek. Sokkal inkább megtartották a vadállat énjüket. Önfejűek és önállóak, ugyanakkor rettentően kedvesek és puhák. A dorombolásuk egyszerűen csodálatos, és ki is mutatták már, h az emberi szervezetre jótékonyan hat :). Ezen kívül szerintem sokkal viccesebbek, mint a kutyák. Komolyan olyan dolgaik vannak, h csak na! Ezt csak az érti, akinek van cicája :)Ezen kívül elbűvölően pofátlanok :D

A praktikus előnyei pedig: nem kell sétáltani, persze lehet, de nem kell, ha kertesben laksz néha kiengeded, aztán úgyis hazajön :), így a lustáknak joibb háziállat, mint a kutya. A cicát simán otthon hagyhatod egyedül akár 2 napra is! Csak hagyni kell neki elég kaját meg vizet.

Ja! Ez hülyeség h a házhoz hűséges, nem tudom, ez honnan terjedt el. Illetve tudom. Ha kint van egész nap a kertbe, v kap enni, v elvárják tőle h vadásszon, egy hétben egyszer megsimogatják, akkor mire fel legyen hűséges? Ha jól bánnak vele, ugyanúgy rajong a gazdiért, mint a kutya!

El kéne már felejteni ezt a sztereotípiát!

Ha sokat dolgozol, de mégis szeretnéd, hogy várjon otthon egy állat, akkor jobb a cica. A cicus egész nap elvan, kóborol a kertben, vadászik, szunyál, egyáltalán nem unatkozik. Hazamész, megkajáltatod, jól megsimized és mentek mindketten dolgotokra.

Egy kutya komolyabb felelősség. Séta, tanítás, szocializáció, napi 2-3 órád elmegy vele. Én is kutyapárti vagyok, mert ennyi törődés után sokkal többet is képes visszaadni, de időhiány miatt én is simán tartanék inkább cicát.

Nekem volt kutyám is, cicám is. Nagyon szeretem mindkettőt. Nekem a kutya volt a társam gyerekkoromban. Egy bernáthegyi és egy dalmata. Rengeteget játszottunk együtt, kórházat építettem, ahol a kullancsokat kiszedtem belőlük . . .

Az első saját macskám kiválasztott engem. Utánam jött. És azóta is jóban vagyunk. A macska jobban hasonlít egy emberre, bár nem ugyanolyan. Neki vannak elvárásai. Ha belerúgsz, akkor valóban nem leszel jóban vele. Ha viszont odafigyelsz rá, gondoskodsz a megfelelő életkörülményekről (ami szerintem alap) akkor a leghűségesebb társad lesz. Ha rossz a kedved, fáj a gyomrod, akkor odajön dagasztani, meg amúgy is, odajön, dugja a fejét, ha szólsz neki, akkor odamegy. Ha megtanítod neki a határokat (hogy ne karmoljon meg, meg ilyenek) , akkor puszta kézzel is lehet felhőtlenül játszani vele. Fogócskázni is szoktam néha, meg dobálom az ágyra, leviszem sétálni, ha olyan a hely akkor pórázzal, ha olyan, akkor csak simán. Néha csak alszik, de néha elvetemült fejjel vadászik a bogarakra. Amikor kertes házban laktunk, hazahozott nekem egeret. Azért, mert ha én táplálom őt, akkor ő is gondoskodik rólam. Egy cica, akit az utcáról mentettem, olyan hálás volt, hogy megfogta a játékegeret, és letette elém. Annyira elérzékenyültem, hogy elsírtam magam.

Imádom, a nedves kis orrukat, ahogy hozzám pusszantják.

Nem hisze, hogy kellene rangsorolni a két állat között. Szerintem a kapcsolat minősége a meghatározó.