Közepes testű, nagyobb bundájú nyugodtabb kutyafaták?

Köszönöm mindenki válaszát, mindenkit felpontoztam, de azt hiszem, az ausztrálnál maradok. Ahogy elnéztem, annyira megfogott, hogy lejátszódott a fejemben, ahogy ott szaladgál az oldalamon.

A kutyasulival, igen komoly tervem van. Illetve, amikor és ahol lesz, itt egy olyan 10km-es körzetben oda viszem, és minden kutyás programra mennénk. A kiállíást már nem vállalom, mert nem is tudom. Nincs bajom velük, csak valahogy annyira nem az én világom, hogy annyi ember előtt körbefussak a kutyummal. Viszont van a város másik oldalán, kb 5km-re tőlünk a régi piactér, ahol igazán nagyokat futkoshatnánk, régen a kutyasuli is ott volt. Más maga oda eljutni is séta.

És legalább én sem zárkóznák úgy be. kutyás ismerőseim lennének, mindennap kimozdulnánk. Egyszóval csodálatos dolog, ha az ember életében ott van egy kutya:)

Köszönöm mindenkinek!:)

Köszönöm!:)

Mindenféleképp nagyobb bundájút szeretnék, két okból:

egy az, hogy olyan jó érzés megölelgetni egy kis szőrgolyót, a másik pedig nekem egy külön élmény fésülgetni és ápolni a bundáját, én azt nagyon szeretem:)

De nem teszek különbséget így bunda miatt, tehát, mint említettem, én minden kutyát, a legnagyobbtól a legkisebbikig, a fajtatisztától a keverékig minden kutyát imádok, és majd megszakad a szívem, mikor látom a sok cikket a kidobott, megkínzott gazdátlan kutyusokról, és megfogadtam, ha egyszer annyi pénzem lesz, csinálok egy menhelyet és befogadom őket. Nekem kiskorom óta jelen vannak a kutyák az életemben, német juhászokkal nőttem fel. Akkoriban ők voltak a barátaim, mikor mentem haza az oviból vagy a suliból, már vártak a kapunál, és olyan csodálatos volt. Ha valamire felszentelném az életemet, kérdések nélkül a kutyák lennének azok!:) Szavakba nem tudom önteni, hogy mennyi örömöt tudnak adni, hogy mennyire lehet őket szeretni és hogy mennyire széppé tudják varázsolni az ember életét.

Míg az ember akkor szeret, ha adsz neki, a kutya akkor is szeret, ha a te szereteteden kívül mást nem tudsz neki adni.:)