Jól csinálom így, vagy nem?

Ne vedd el az ételt, mert csak még jobban fogja félti! A legjobb, ha bevéded a kaját. Miután leraktad a tálat erélyesen küld el, zavard el az eledeltől. Az is jó megoldás, ha leülsz és elkezdesz eszegetni (előveszel pár kekszet), közben ha bele akarna enni a tálba, zavard arrébb, morogd el. Csak akkor ehet, mikor te meghagytad a "maradékot". És sose fizikailag akard távol tartani a táltól ne állj be elé, hanem tekintélyjel próbáld megoldani.

"elé álok addig még el nem fekszik" Ne csináltass vele feladatokat, mert akkor ez csak szimpla fektetés lesz extra jutalomra, semmi haszna.

Odaviszed a kaját, esetleg úgy teszel mintha ennél belőle majd lerakod.

Ha megmorog fogd meg a grabancánál és szorítsd le a fejét a földre, és addig tartsd amíg meg nem adja magát.

Addig ne adj neki amíg ez nem megy rendesen, vagy legalább egyszer ezt csináld meg és minimális kaját neki ha nem megy, gyakorold addig amíg abba nem hagyja.

Nem tisztel téged aki mint falkavezér eldönti ki ehet, és azt hiszi ő dönti el.

szerintem mindkét válasz butaság. először is mert a morgással ő figyelmeztet, tehát ha ilyenkor te mmegráncigálod az felhívás keringőre. ez a gyakorlat nem valami feladat megoldásáért megy hanem konkrétan azért hogy a kutya megértse az étel az ővé és ő adja a kutyának az ételt amit bármikor el is vehet. igaz ha nem megfelelően végzik akkor valóban gyakorlatozás lesz inkább belőle.

itt nem a felvett pozíción van a lényeg hanem azon hogy a kutya ne az ételre fókuszáljon amiről azt gondolja hogy az övé. általában azok a kutyák akik így gondolkodnak betolakodnak a gazda személyes terébe, felugrálnak satöbbi. ha ilyenkor mi kérjük a kutyát tehát parncsra ül vagy fekszik le az valóban csak eksztra jutalomnak számit.

amikor leteszed a kaját a földre ne mondj semmit a kutyának egyszerüen csak figyeld hogyan reagál. ha megpróbál odamenni ezt nem hagyod (nem elzavarod mert azt is félreértheti) egyszerűen nem engeded az ételed közelébe mert az a tied. amikor a kutya szeretné az ételt de nem tudja hogyan kaphatja meg, magától is leül vagy fekszik és vár hogy akkor most mi lesz. ilyenkor arra kell figyelni hogy ne az ételt lesse, hanem rád nézzen, rád figyeljen. ilyenkor egy kissé távolabb mennék (egy két lépésnyire) de ugyanúgy nem hagyom neki hogy az ételemhez közelítsen ugyanis én azt nem engedtem meg és nem ő fog dönteni helyettem hogy mikor az ővé és mikor nem. ha ekkor is nyugton van és engem követ/néz a szemével az már azt jelenti hogy felfogta hogy az az étel az enyém és tőlem várja az engedélyt. ekkor lehet neki kiadni a vezényszót.

amikor közelében marad és morogni kezd a seprű jó megoldás viszont itt sem mindegy a kivitelezés. jelen esetben a seprű a mi meghosszabított karunk, tehát nem egy horgászbot amivel félve elcsórjuk a kaját mert evvel szintén nem érünk el eredményt.

a seprűt magad elé tartva (itt hangsújozom nem félve) át kell venned újra az irányítást az étel fele. először csak leteszed szilárdan a tál mellé, nem foglalkozol azzal ha morog majd a seprű segítségével szép lassan a kutyát távolítod az ételtől (!!!) nem az ételt a kutyától. egészen addig amíg be nem kerülsz abba a pozícióba amikor te és a seprű pontosan a kutya és az étel között vagytok. itt szintén az a lényeg hogy a kutya ha még morog elhallgasson, nyugodtan leüljön vagy feküdjön és ujra rád fókuszáljon. ezt egészen addig ismételni kell míg egyetlen morgás nélkül elvisel a maga közelében . később már lehet a seprűvel kísérletezni hogy azt szinte már már a kajájába teszed, ha odakap, megmorogja a seprűt akkor megint minden előlről: eltávolítani a kutyát az ételtől.

fontos szabályok:

-soha ne add fel, vagy ne állj meg a gyakorlattal mondván idáig eljutottunk holnap folytatjuk, ezt végig kell csinálni, ellenben semmit nem érsz el.

-amíg nem vagy tökéletesen biztos abban hogy a kutya elfogadta, felfogta a tényeket soha de soha ne nyúlj hozzá sem simogatni sem fizikailag rendreutasítani

-soha ne jutalmazd a kutyát ha végül elérted a célodat semmilyen formában, itt az a jutalma hogy ehet zavartalanul.

-mindig legyél a lehető leg nyugodtabb, soha ne tedd meg a következő lépést amíg nem érzed megfelelő lelki állapotban magad (félsz, ideges vagy, meg vagy ijedve) ilyenkor állj meg egy kicsit éppen ahol vagy, próbálj meg valami másra gondolni és akkor folytasd ott ahol abba hagytad.

-soha de soha ne vedd el az ételt, az onnantól kezdve hogy letetted maradjon a helyén, mindig a kutyát távolítsd el az ételtől ne az ételt a kutyától.

-ezt a gyakorlatot mindig véghez kell vinni (ha szükséges) minden etetésnél a legelső morgástól egészen addig míg nyugodtan nem eszik a közeledben akár ugy hogy a seprű szinte a kajájában van.

- a teljes siker kutyánként és egyéb tényezőnként változik lehet hogy a tiednek csak egy hét lehet hogy egy hónap de akkor is mindig végig kell csinálni.

- amikor épp visszafoglalod az ételt magadnak ő pedig számodra helytelenül viselkedik tehát morog esetleg a seprűt harapdálja rá kell szólni az ilyenkor használatos titlószóval 8tehát amit te használsz és akutya tudja hogy amit tesz az nem jó)

- soha de soha ne lépj vissza amikor az ételt foglalod vissza mert ezt a kutya észreveszi és ilyenkor már felbátorodva a gyengeségeden akár támadhat is. ha kell lassú (de határozott nem tutyimutyi) lépésenként haladj de mindig előre

az nagyon jó tanács volt az előzőtől hogy mielőtt leteszed a kutyának az ételt mímeld hogy előbb abból te eszel. én ugy szoktam hogy a tálját egészen közel tartom tartom az arcomhoz (hogy ne lássa valóban rágok e vagy nyelek ki tudja milyen okos) és közben a kezemmel kicsit beleturkálok hogy érezze a szagomat az ételen. ha ilyenkor szűköl, vagy nyüszit, vagy ugat vagy követelőzik bármilyen frmában szigorúan rá kell parancsolni és folytani a mímelést amig nyugton nem van, akkor letszem.

olvastam már azt is hogy valaki fóliát tesz a tál tetejére és a fóliáról esz le mondjuk virli karikákat vagy bármit. ezt én nem próbáltam és nem is igen tartom annyira hatásosnak mivel így a kutya nem érzi az ételben a szagodat tehát nem is igen fogja azt gondolni hogy te azt etted és ugy hagytad meg a maradékot. de kinek a pap kinek a papné. :)

megint én . először is elnézést kérek a kettő előző válaszolótól mert jobban vissza olvasván valójában nem is olyan butaság amit írtak vagyis nem teljesen.

azt elfelejtettem írni hogyamikor mímelsz és a kutyát rendre utasítod akkor azt csakis tiltószóval, nem elzavarod, nem leülteted semmi. itt véges végig az egyetlen amit a kutyának kommunikálhatsz az a tiltás a helytelen viselkedésre használt szó mint a te esetedben a nem. nem gyakorlatozol vele semmit.