Nem bírom már elviselni a kutyámat, nagyon unom, mit tegyek?

A helyzet a következő. Két kutyánk van, amelyikről most szó esik, egy 12 éves erdélyi kopó. Kiskora óta nálunk van, nevelgettük, tanítgattuk. Az alapvető trükköket gyorsan elsajátította (ül, fekszik, pacsi, marad) és póráz nélkül is lehetett sétáltatni. Amolyan házi kedvencnek tartottuk, komolyabb feladatai soha nem voltak. Sokat futottunk vele, szóval nem láncra vert jószág volt. Ennek ellenére makacs volt világéletében és bosszúálló. Szó mi szó, nincs jó természete. Időközben kertes házba költöztünk(4 éve). Öregségére módszeresen elhülyült. Éjszaka bent alszik a házban, nappal pedig átpakoljuk a garázsba (fűtött). Egyedül vagyok itthon egész nap és MINDEN ÁLDOTT REGGEL a kib.szott ugatására ébredek. Kijön a garázsból, megáll a kert közepén és ütemesen ugatni kezd. Nem valamit megugat, hanem két-három másodpercenként ugat egyet és képes órákig ezt csinálni. MINDEN NAP! Állatorvos látta, kutya baja (miért is lenne, hiszen egész életében kímélőprogramon volt). Hogy MIÉRT ugat, azt nem tudom, feltehetőleg azért, hogy beengedjem a lakásba, vagy adjak neki enni. Ez a két dolog érdekli, a kaja és a meleg. Egyáltalán nem hálás, nem hűséges, öreg korára kifejezetten egy ellenszenves dög lett.

A másik kutyával nincs baj, bár az is ugatós, de ő megugatja azt, aki elhalad a kapu mellett és kész. Ha viszont elkezd ugatni, a szóban forgó másik szintén rákezd (fogalma sincs, mit ugat) és ismét kezdődik az egész előlről.

Szóval amikor ugat, rászólok. Ez rendszerint nem használ, mintha ott sem lennék. Mivel ez nem segít, bezavarom a garázsba, betakargatom a radiátor mellett(röhej), bezárom az ajtót (kilincsre)és visszakúszok tanulni. Negyedóra múlva ismét a kert közepén van. Ha kulcsra zárom a garázsajtót, bentről ugat. Próbáltam szépen, következetesen, próbáltam fizikálisan rábírni, jól elagyaltam egy seprűvel. Most már utánam is kap, vicsorít, morog. Nem tudok tanulni, nem tudom kipihenni magam, a szomszédok is szívükből gyűlölnek már.

Kifejezetten megutáltam ezt a kutyás és már teljesen idegbeteg vagyok a viselkedésétől, ott tartok, hogy talán nem bánnám, ha elpusztulna.

Most is ugat, reggel óta. Ma még semmit nem tudtam tanulni tőle, a szomszéd is épp most szólt be valamit. Megállt a ház előtt, mutogatott és tökéletesen megértem. Meg is romlott a viszonyunk... Elegem van.

MIT TEGYEK?!

Az olyan válaszokra, hogy mennyire szívtelen vagyok, nem vagyok vevő. Nincs az a zen szerzetes, aki ne borulna ki ettől nap mint nap.