Szocializáljam, de hogyan? (Bővebben lent)

Sziasztok!

Nagyanyám Yorkiejáról lenne szó. Négy éves szuka. Elkényeztetett, szeparációs szorongásban szenved a jelek szerint és teljesen képzetlen, magyarán nem kutyának hanem gyerekpótléknak van tartva. Eddig ritkán láttam a kutyát. De most ha nem is naponta de hetente többször lenne lehetőségem elvinni a kutyát sétálni. Evvel csak az a gond hogy a kutya a kerten kívül alig volt még.. Addig jutottam vele hogy már szépen jön pórázon de húz, nem figyel rám akkor sem mikor már megnyugodott (séta előtt teljesen megőrül) . Behívást ugye meg se merem vele próbálni a kerten kívül. A legnagyobb gond viszont hogy kutyákkal szerintem alig találkozott még és mikor elhaladunk egy teljesen nyugodt kutya mellet akkor is teljesen bepánikol próbálja magát kirántani a pórázból, látszik hogy fél. Sajnos nincsenek a környéken kutyás ismerőseim akikkel tudnánk gyakorolni, megpróbálok majd egy szimpatikusabb gazdit kinézni, hátha segíteni egy kicsit szoktatni a kutyust de nem tudom akkor mit is kéne tennem. És a parancsszavak.. Annyit sem tud hogy ül, marad stb. Így kicsit nehezebb a séta is, gondolkodtam hogy megtanítom neki, de nem tud koncentrálni pörög ezerrel nem hallgat rám. Szerintem azért mert nem én vagyok a gazdája. Szerintetek érdemes képeznem vagy hagyjam és csak sétálgassunk? Nem vagyok túl képzett kutyanevelés terén és nincs lehetőségem elvinni a kutyát kutyasuliba. Tudnátok tanácsokat adni?

Bocsánat a hosszú szövegért!