Vonyít a kutyám, mit csináljak?

"Tudja azt, hogy én vagyok a falka vezér, csak nagyon szeret."

Akkor meg mégis minek tetted fel a kérdést?

Ezt szeparációs szorongásnak hívják, és ezek szerint annyira még sem vagy vezér, tiltsd le róla.

Tanítsd meg arra hogy visszamész hozzá de addig bírja ki, majd jutalmazd meg. Egyébként egy vizslának sehol nem elég az hogy eldobod neki 2x a labdát, mindennap sétálni kéne vinni és legalább 1 órára. Ezzel mondjuk konkrétan sokat tudnál javítani a kapcsolatotokon.

szerintem nem annyira biztos a te falkavezérséges a kutya szemében.

Amúgy sétálni nem csak a fizikai fárasztás miatt visszük a kutyát, mert a sok új szag és inger hidd el agyilag is lefárasztja, és nem kell egy "börtönben" élnie.

Vidd csak el nyugodtan sétálni, először elég egy fél óra is, és fokozatosan növeled az időt, látni fogod rajta, hogy élvezi.

Amúgy, itt nálunk sincs se park, de futtató, két kutyám van, akik egész nap játszanak egymással az udvaron, mégis viszem mindennap sétálni őket, és nekik nincs és nem is volt ilyen problémájuk sose.

Ha tanács kell, és adnak, ami neked nem tetszik, akkor nem lehurrogni kéne egyből, hanem elgondolkozni, hogy csináld máshogy.

A lehető legrosszabbat csináltad evvel a kikötözéssel.

Olyan hogy bosszú pisi meg nincsen, ha már ennyire emberi érzelmeket vetítesz rá a kutyára, arra miért nem gondoltál hogy te mit reagálnál arra ha kikötöznének minden szó nélkül a kertkapuhoz, amíg mindenki más bent van a házban?

Szeparációs szorongása van, stresszelt, ezért pisilt be.

És a séta nem csak a mozgásról szól, hanem egy közös program, ahol többek között azt is megtanulhatná hogy arra mentek, azt csináltok amit te akarsz. Te lennél a főnök, de mivel nincs ilyen helyzet amiben ezt kitudnád domborítani így persze hogy nem biztos benned a kutya.

Kinyitja az ajtót, te meg tűröd, nem reagálsz rá semmit, ergó az van amit a kutya akar. Ezek szerint nem te vagy a vezér.

Nincsenek szabályok felállítva, nem tudja a kutya meddig mehet el, akkor nem is lesz nyugodt, folyamatos kétségek között van. Egy kutyának az kell hogy biztosan tudja van egy vezére aki irányítja, akihez tartozik, akire feltud nézni, megtud bízni. Ehhez kellenek a közös tevékenységek, talán a legfontosabb a séta. Képzeld magad a kutya helyébe, úgy mint amikor te voltál mondjuk óvodás, első osztályos. Na egy kutya valahol azon a szinten lehet, így tudsz az ő fejével gondolkodni.

A szeparációs probléma kizárólag a falkavezérségre vezethető vissza. Ahogy már írták mások is, olvasd el Jan Fennel Kutyapszichológia című könyvét (a neten is megtalálod), és tartsd be az alapszabályokat.

Az egyedüllétet is tudod gyakorolni vele, kimész előbb 5 percre a lakásból, ha nem vonyít, megjutalmazod. Kimész 15 percre, nem vonyít, megjutalmazod...stb.

Csinálj neki olyan játékokat, amik lekötik a figyelmét...pl. Kong vagy rejts el a lakásban jutalomfalatokat, egy műanyag palackot itt-ott lyukassz ki annyira, hogy ha görgeti kipotyog belőle a jutalomfalat...ez is fárasztja az agyát.

És vizslakeverék, tehát kevés neki a napi 1 óra séta/labdázás...tanítgasd: ülni, feküdni, megállni, maradni, pacsit adni...akármire. A lényeg, hogy dolgoztasd az agyát.