Hogy lettetek egy fajta szerelmesei? Hogy csak olyan fajtát semmi mást vagy álom kutya.

Sajnos nekem nincs,de én az angol bulldogokkal vagyol így.

Nem tudom miért,talán mert annyira ronda,hogy már szép :D

Nekem a leonbergi a szerelmem :) Egy időben egyfolytában kutyás oldalakat néztem, olvasgattam, kb. az összes létező fajtának utánanéztem, aztán mikor megláttam a leonbergit beleszerettem. Egyszerűen gyönyörű, csodálatos, tökéletes! :D

Volt is egy leonbergim, és soha nem is akarok mást, ha végre sikerül különköltöznöm, akkor biztos, hogy egy leot fogok beszerezni, más nem kell.

En nem mondanam magam fajta szerelmesnek csak o benne van meg ami nekem fontos.

Rottweiler kutyusom van.

Gyerekkoromban is a nagyszuleim rottweilert vettek.talan innen a fajtaszeretet.eroses,batrak,egy gazdasak,tudom hogy ha barmi tortenne megvedene,amit mar bizonyitott is!

Egy nagy macko aki nem ismer felelmet...

Nagyon szeretem.tekintelyt kovetel a megjelenesevel nem egy jatek oleb aki strasszos hamban kavirnyal a labam mellett.

Ezzel senkit nem szeretnek megbantani!!!

Nekem ra van szuksegem.

Mellette van menhelyrol hozott kutyusunk is es ot is nagyon imadjuk egy igazi utcai mix es nagyon ragaszkodo.de hoztunk mar el fajtamentoktol staffit is.sajnos lottek mellettebes serult a hallasa igy szagrol jelez es a kezjeleinkbol ert.ot sem adnank semmi penzert!

Ok allnak legkozelebb a szivemhez :)

Én kb. 5 éves voltam mikor beleszerettem a rotiba. Persze gyerek fejjel voltak néha más fellángolásaim is pár hónapig (pl. németjuhász, főleg a filmek hatására), de azok megszűntek. Aztán kb. 12-14 éves lehettem, mikor örökbe fogadtunk egy németjuhász-labrador keverék 2 hónapos kölyköt. Nagyon sokat foglalkoztam és játszottam vele, és nagyon sok időt töltöttem együtt az évek során. De persze gyerek fejjel lehet hogy voltak olyan dolgok amiket nem 100%-an jól cselekedtem. Akkor még emeletes házban laktunk 78 négyzetméteren, és bár naponta minimum 3-szor több órát vittem sétálni, futni, úsztatni a kuty-ot, ma már nem tartanék így kutyát. Persze mint minden embernek a saját kutyája/saját gyereke a legszebb, de nekem mindig ott volt egy kis "mi van ha" dolog és sajnos tudtam hogy vannak nála szebb kutyák is, így továbbra is vágytam a rotira. Sok év múlva sajnos elment a kutyus, aztán úgy voltam vele hogy soha nem akarok kutyát. Aztán eltelt pár év, (most 32 vagyok), majd a párommal kertes házba költöztünk, és tavaly mégis elhoztam egy menhelyről egy fajtiszta rotit.

Tehát röviden, én kb. 25 évet vártam rá, és hiába voltak kitérők és bármi más, végül mégis teljesült egy sok éven át várakozó álmom.

Nekem mindigis a nagytestű kutyák tetszettek.

15 évesen megláttam egy bullmasztiffot, csodaszép volt, utánaolvastam, nekem ő volt a tökéletes kutya. Akkor tudtam, ha valaha kutyám lesz, bullmasztiff lesz :)

Így is lett, 15 év elteltével is :)

Úgy egy éve beleszerettem a francia bulldogokba is, ha egyszer adottak lesznek a feltételek, második kutyának jó lenne :)

De, ha választanom kell, h 1 kutyám lehet csak, újra bullmasztiffot választanék :)