Első saját kutyának kuvasz, vélemény?

Na, akkor amikben EDDIG tévedsz: kölyök kutyának való cucc nem egyenlő a játékkal, normális eledelt random boltban nem fogsz kapni (pláne nem olyat, ami megfelel egy ekkora kutyának), a kölyköt nem rakhatod ki azonnal a kertbe, legalább pár hónapig a gazdi mellett a helye a kötődés kialakulása és a kezdeti szabályok felállítása miatt; amíg "meg nem bizonyosodsz róla, hogy tud viselkedni"??? akkor élete végéig ott lesz - ugyanis magától egy kutya sem tud viselkedni.

Az a legnagyobb gond, hogy túl sok a "szerintem" meg a "majd megoldom" - ami nem baj, csak ilyen kérdésekkel nem kuvaszt kell venni, hanem mondjuk egy labit, vagy goldent, ne adj' Isten egy menhelyi keveréket. Azt pláne kötve hiszem, hogy négy nap alatt találtál olyan kennelt, ahol neked megfelelő típusú kutyákat tenyésztenek, beszéltél a tenyésztővel, és már hozod is el - nem én vagyok hitetlen, egész egyszerűen ez nem így megy. A szaporított kuvaszok túlnyomó része pedig "alapjáraton" ideggyenge, tehát egy TAPASZTALT KUTYÁSnak is 50-50 lenne, hogy képes-e emberekhez, kutyákhoz szoktatni, nem hogy neked, aki öt nap alatt akarod megváltani a világot egy olyan fajtával, amit sokszor még 10-15 éve kutyázó embereknek is fejtörést okoz (ha bele nem törik a bicskájuk).

Nyilván ettől függetlenül azt csinálsz, amit akarsz (sajnos), csak ne legyél meglepődve, és ne ide gyere sírni, ha négy-öt hónaposan véresen komolyan neked megy a kutya - mi megmondtuk, hogy nem való neked ez az egész kuvasz dolog.

"fél hete meg van a kutya és eddig nem sok bajom van vele" - ez fényesen bizonyítja, mi lesz a probléma. Az, hogy pár nap alatt egy nyolc hetes kölyök nem "okozott bajt", az égegyadta világon semmit sem jelent :)

"mi a szarért támadna meg, fél napokat foglalkozom vele és szeret engem.." - szintén kiváló példát hoztál. "Fél nap foglalkozással" semmire nem megy a kutya (ismerek olyan bichon keveréket - nem KUVASZT -, akivel egész álló nap foglalkoznak - pár napja épp telibe harapta a "gazdit", amiért el akart tőle venni egy botot.)

A kuvaszt nem tartom "rossz kutyafajtának", sőt, imádom őket - attól függetlenül, hogy nem tartanék, mert nincs hozzá elég tapasztalatom. Azokat tartom "rossz gazdafajtának", akiknek megtetszik valami egy kutyán, aztán tűzön-vízen keresztül (óccsón-gyorsan-szomszédbú') megszerzik, végül címlapra kerülnek a félig leharapott karjukkal, mert fingjuk sincs a kutyáról - a fekete pontot pedig nem a béna gazdi, hanem a KUVASZ, mint fajta(!!!) kapja be.

A kérdezőre már nem reagálok, majd maximum jövök röhögni, mikor gazdikát is "megkóstolgatta" a kuvi.

"Most már 4hónap 2hetes és olyan jól viselkedik már tudja az ül,pacsit,hozzám vezényszavakat."

Tök jó. Csak a kutyanevelés nem erről szól. Egy kuvasz meg pláne nem, távolról sem.

"De mióta apum adott neki egy jo nagy taslit tudja ki a főnök."

Igen. Aztán majd a következő "jó nagy taslinál" megfogja apuci kezét, letépi tőből és a hátába állítja :) de CSAK cukin ;)

"Mindennap gyakorlom vele hogy adok neki csontot odamegyek hozzá lassan megfogom a csontot és mondom hogy kérem."

Ez is egészen ivarérésig lesz vicces - mondjuk utána is, csak kell hozzá egyfajta morbid humor.

Mindenképp írjatok majd mindketten a balesetiről :)