A régi, rossz körülmények hatására lehet egy kutyának szeparációs szorongása?

Van egy 11 hónapos, szaporítótól mentett, kan kutyám. A probléma a következő: 1,5 év munkanélküliség után dolgozom végre. Viszont, a kutya 10 hetes kora óta velem van. Minden nap itthon voltam, persze volt egyedül a kutya, de max 3 órát. A párommal általában olyan programokat terveztünk, ahova a kutya is jöhetett. Most viszont 6-8 órát is egyedül kell lennie. Ezalatt az idő alatt folyamatosan hisztizik, sír, a szomszédok szerint. Munka előtt, azaz 6-tól 7-ig sétálunk a közeli mezőn, játék, futás, stb. Aztán dolgozni megyek fél 8-kor, és általában 14-16 óra között érek haza. Ezután megcsinálom a ház körüli teendőket, pl berakom a ruhákat a mosógépbe, főzök, stb. Aztán elmegyünk hárman az esti sétára, ami kb 3 órán át tart. Ezalatt kutyás ismerősökhöz megyünk át, velük megyünk ki a folyópartra, ott játék, úszkálás, engedelmességi gyakorlatok. Onnan tovább. Nem értem hol van a hiba. Mintha szeparációs szorongás lenne. Amikor csak 3-4 órát kellett egyedül lennie, akkor is volt hiszti, mikor elmentem, de akkor állítólag utána végig csendben volt. Falkasorrend én úgy érzem rendben van, nem szemtelen, engedelmes, okos kutya. Nem szoktam induláskor elbúcsúzni tőle, vagy érkezéskor köszönteni. Teljesen semleges vagyok olyankor. Nagyon rossz körülmények közül van a kutya, arra gondoltam, hogy nem a neveléssel van a baj, hanem az idegeivel, amik az ott töltött pár hét alatt készültek ki. Végül is ott született, és csak 10 hetes korában került hozzám. Viszont amúgy semmi furcsa nincs a kutyán, nem viselkedik idegbeteg módon, barátságos emberrel, kutyával, macskával. Agresszió jelét pedig soha nem mutatta....Mit tudtok tanácsolni?