Lehet valami lelki sérülése a kölyök kutyámnak attól, ha megtámadta egy nagy, felnőtt kutya?

igen, jól írták, függ a kölyök idegrendszerétől és attól hogy miként éli meg a tamádaást magát. ugyanis nem kell ahhoz vér follyon hogy a kölyökben valami megmaradjon. nálam kettő tapasztalat volt.

1: AKKOR MÉG SEMMIT NEM TUDTAM A KUTYÁKRÓL AMIT MA MÁR TUDOK. (10 évvel ezelőtti sztori)

egy eszméletlen barátságos uszkár kölyök. flexi pórázon. az akkor páromnak mindig mondtam hogy figyeljen hol engedi hosszú pórázra (már akkor is kapizsgáltam hogy a flexi rémálom) mert nem tudja visszarántani visszahúzni ha szükség van rá. hát sajnos egyszer bekövetkezett amitől féltem. én nem voltam ott a párom szaladt le vele. visszajöttek, a kutya feje tiszta vér, a párom tenyere belül az ujjak tövénél (mert kézzel nyúlt a flexihez ami természetesen elvágta a kezét) tiszta vér. hát azt hittem elájulok. kiderült hogy egy jól megtermett német juhász esett neik. először lemosdattam (utánna természetesen vittük orvoshoz) a kutyát a sok vértől. szerencsére a feje nem sérült. a füleiben voltak harapás nyomok. emlékszem hogy az eset után a kutya eszméletlen fura volt vagy három napig. szörnyen kitágult pupillával, hangtalanul lesett ki a fejéből mint valami antiszoc gyogyós kutya. egy eszméletlen mindennel és mindenkivel barátságos kutyáról beszélünk. emlékszem amikor feléhajoltam hogy megnézzem hol van sérülése, ugy lesett rám hogy valamiért az volt az érzésem hogy mindgyárt a torkomnak ugrik. persze szerencsére senkit nem bántott és a pár nap elteltével én nem emlékszem hogy megváltozott volna. azt gondolom hogy akkor sem a párom, sem én nem reagáltuk le megfelelően a helyzetet és talán azért kerülhetett a kutya sokkos állapotba.

2: MáR JÓVAL TÖBBET MEGTANULTAM AZÓTA A KUTYÁKRÓL.

a jelenlegi pitemről van szó. nem volt konkrét támadás, de nem is volt frankó élmény. kb. 5-6 hónapos lehetett akkor az enyém. szintén mindennel és mindenkivel barátságos kutyáról beszélünk. történt viszont hogy öszetalálkoztunk egy buta gazdi kissé antiszoc gyanús eléggé nagy testű kutyájával. nyilván pórázon volt így nem bántott minket. de az egészet úgy kell elképzelni hogy amíg mentek el mellettünk mi pedig szépen csendben jólnevelten viselkedtünk. ez a kutya végig "ordítozott" a képünkbe, totál be volt feszülve, fuldokolt a nyakörvtől, kapdosott az enyém felé. a vicces hogy ilyen antiszoc kistestűekkel már sokszor volt dolgunk, azok nem hatottak meg minket. de ez a bazi kutya azért más tészta volt. nos az eset után a kutyám valamiért kitalálta hogy mostmár barátságtalan lesz. az első ilyen megmozdulása másnap volt. az erkélyről meglátott egy arany labit (aztán lehet goldi volt nem tudom) és nekiállt ugyanúgy viselkedni, ugatni rá ahogyan az előző tette, csak ez amolyan tapasztalatlan kölyök verzió volt. persze a szóban forgó kutya észre sem vette őt, tehát még az sem mondható hogy ő kezdte volna. őszintén szólva elsőre még nem is esett le a dolog. én a szobában voltam épp dolgoztam, ugyhogy csak a szokásos mértékben hangnemben tiltottam. mikor láttam és hallottam hogy erre nem reagál, kimentem hát akkor látom hogyan viselkedik. no akkor egy durva tiltással azonnal bezavartam.

ekkor már mondtam a páromnak hogy lehet antiszoc lett a kutyánkból, szóval nem árt erre figyelni. nem is vitte a párom egyedül, mivel ő sajnos nem tudja őt megfelelően kezelni főleg ilyen esetekben.

a másik a szokásos esti sétánknál volt. egy másik pórázon levő kutyával találkoztunk. már útközben feléjük érezni lehetett hogy az enyém nem úgy viselkedik ahogyan kellene. leültettem. viszont annyi eszem volt hogy a pórázt felcseréltem, tehát úgy tettem rá mint egy retriveres pórázt, fül mögé. mikor a páros elment mellettünk a kutyával az enyém se szó se beszéd kitámadott ugy mint az az antiszoc amivel találkoztunk és lényegében ugyanazt rendezte le. no ennek fele sem volt tréfa, keményen a kutya tudtára adtam hogy ez baromira nem elfogadott viselkedés a részéről.

úgy látszik ez megtette a hatását mert már aznap amikor visszafele találkoztunk egy szintén antiszoc ugatós kistestűevl, szép szokásához haven figyelmen kívűl hagyta, illetve azóta sem volt semmilyen különösebb problémánk, pedig találkoztunk kutyákkal, sőt nemrégen öt kóborkutyához volt szerencsém...

szóval ezzel azt akarom mondani hogyha később meg is változik a viselkedése, azt nem szabad sajnálni hanem a helyzethez mérten megfelelően kezelni kell. az nagyon jó hogy te (legalábbis az írás szerint) nem tulajdonítasz különösebb jelentőséget az esetnek. ugyanis sokszor a kutyák nem is a történtek miatt hanem a gazda reakciója következtében változnak meg. szóval ha meg is változik, az nem jelenti egyáltalán azt hogy ezen már nem is lehet változtatni mert soha többé nem heveri ki azt a támadást a kutya. nagyon fontos hogy ugyanúgy változatlanul kutyák között legyen, kutyákkal érintkezzen. nem szabad azt a hibát elkövetni, amit ilyenkor sok gazdi tesz meg, hogy jaj istenem akkor most már félünk minden kutyától, vagy félünk a nagy testűektől stb stb. sajnos ezek a dolgok bár nem kellemesek de természetesen bármikor megtörténhetnek velünk, muszáj továbblépni, mert amíg mi erre nem vagyunk képesek, a kutya sem lesz.