Hogyan érjem el, hogy tiszteljen, ha nem az én kutyám?

Kb. 3 éve sétáltatunk egy kistermetű, keverék, 6 éves, kan kutyust. Nem rendszeresen, heti 1-2szer visszük ki, nyáron többször. A gazdái öreg néni és bácsi, elkényeztetik, alig nevelik, sétáltatásnál is a kutya rángat. Mi elkezdtük nevelni, pórázon és szabadon is sétáltatni. Eljutottunk oda, hogy pórázon nem rángat (séta elején igen, ha nagyon fel van pörögve) és szabadon is lehet sétáltatni. A behívást is megtanulta, a várjt (marad) és ült is. Nem soknak tűnik, de nehéz volt. Nagyon makacs, önfejű kutya, ha meglát egy kutyát, rohan, mint egy őrült.

Eddig sikerült olyankor pórázra tenni, visszahívni, visszatartani, de nagyon kell figyelnünk. Ha ő veszi észre a kutyát és nem szólunk, hogy ne menj oda, akkor rohanás közben nehéz megállítani. Ma a téren 2 kutyás csoport is volt, egy kisebb és nagyobb is. A kicsihez mentünk, jól elvolt, aztán kiszemelte a nagyobbat is (kb. 5 kutya volt). Persze ment volna, de sikerült visszatartani. Majd mikor úgy gondolta, kisprintelt. Elmentünk a tér másik felére, négyszer visszaszaladt a csoporthoz. Jobban érdekelte őt a sok kutya, mint mi. Nem figyelt ránk, nem hallotta a gyerét sem. Aztán egész sétára (2 óra) elvesztettük a kontrolt felette. Csináltunk láb mellett jövős, behívós gyakorlatokat, szépen ment, de amint meglátott egy kutyát, a gyakorlat közepén elrohant.

Leszidni leteremtéssel és/vagy orrba suhintással szoktunk. Tudom, hogy kegyetlen, de amúgy ránk morog, harap. Ettőlmég szeret minket, igazi ölkutya, ugat mikor meglát minket az utcán. Hogyan érjem el, hogy tiszteljen és milyen szidási módszert ajánlotok? Kutyaiskolába nem tudom vinni, jutalomfalatot nem szereti.