Nektek mi számít verésnek és mi az a fizikai kontakt, ami még belefér a kutyanevelésbe?

Szerintem az még nem baj, ha rákoppintunk az orrára, fejére, ha rosszat csinl. Nem úgy hogy fájjon neki, se tudja hogy nem szabad.

Az már verés ha valaki még üti-rúgja a nyüszítő állatot, esetleg bottal veri véresre..

A fejükhöz nem szoktam nyúlni, mert idővel elkezdhetik félteni, aztán egy egyszerű érintéskor egyszercsak a fagyi visszanyal, ha olyan kutyáról van szó. A nyakuknál vagy az oldaluknál (vagy ahol érem) szoktam meglökni őket (igen, úgy), beválik. Néha keményen, ha olyan a helyzet, néha "hé, neked szóltam" jelleggel. Még nem igazán kellett büntetnem, ha valami rosszat csinál, akkor elküldöm.

Szerintem ha a gazdi csak fizikai úton tudja érvényesíteni az akaratát, ott a kutya előbb-utóbb vissza fog próbálkozni, így az esetenként lendületből lekevert nyakleves, fenékre csapás még elmegy, de ha rendszer van belőle, az számomra már verés.

Ez érdekes kérdés. Én speciel úgy gondolom, és a staffomon látom is nagyon, hogy nem a fizikai behatás erőssége számít elsősorban, hanem a szándék. Ha istenigazából tele van a tököm vele, és úgy megyek oda hozzá, hogy most széttéplek, akkor egy kisebb pofontól (a testének bármelyik részére) is teljesen magába száll, viszont ha játszunk, vagy csak áll előttem, ököllel ütöm, és csak ilyen "jól van, masszírozzál még" fejet vág hozzá, vagy elkezdi birkózósra venni a figurát, de abszolút nem megy át neki fájdalomként. Ugyanúgy ha kötélhúzunk, és úgy csapkodom közben, az is csak játékos hergelésnek számít, pedig az ütés intenzitása nagyjából azonos szokott lenni. Sőt, egyszer állbarúgtam, de úgy izomból; odahajolt elkapni a labdát, amit el akartam rúgni, úgyhogy véletlenül belecsapódott a lábam, és egészen pontosan annyit reagált rá, hogy körbenézett, hogy hova lett a labda, én meg három napig sántítottam. Szóval őt ha akarnám, se tudnám veréssel nevelni :D

Ugyanakkor a német juhászom teljesen más típus, őt mondjuk bántották is kölyökként, szóval nálunk eredmény volt, amikor már tudtam neki egy kisebb pofont adni anélkül, hogy a lelkére vette volna. Ő a felét sem viselné el annak, amit a staffom kap néha, akihez meg igazából csak azért nyúlok hozzá, hogy érezze, hogy nem viccelek, de egyébként csak magamat verem szét rajta.

Na, kicsit most ez úgy néz ki, mintha állandóan ütném őket, pedig nem :D Ha túl sűrűn kell csinálni, akkor ott eleve valami mélyebb probléma van, és nem éri meg ütlegelni a kutyát, mert csak ront a kapcsolaton. Nagyritkán (leginkább a szabályok tisztázásának időszakában, befogadott felnőtt, vagy kamaszodó kutyánál) elkapni és rácsapni párszor (nem sétülékeny részen) valami brutál nagy vagy nagyon ismétlődő bűnért, vagy egy-egy jelzésértékű sallert lekeverni, ha odapofátlankodik valahova, ahova pontosan tudja, hogy nem kéne, az szerintem belefér, legalábbis ha olyan a kutya. Amelyikre elég rondán nézni, hogy remegjen, arra persze nyilván nem ez vonatkozik. Kutyája válogatja, mennyit visel el úgy, hogy ne sérüljön se ő, se a gazdával való kapcsolata. De néha nagyon jót tehet, ha az ember megmutatja a kutyának, hogy nem viccel, és bele mer menni fizikai kontaktusba, nem csak a kannája vagy a határozott fellépése mögé bújva nagy az arca.

Hátsójára szoktam csapni,de nagyon ritkán.

Nem szeretem semmilyen módon bántani,de néha nagyon felidegesít.

Nekem az számít verésnek, mikor pórázzal, bottal, kézzel akár napi vagy heti szinten okkal-ok nélkül ütik-vágják szerencsétlen kutyát.

Egy-két pofon, megbökés, grabancrázás, orra csapás, lábbal való kis megtolás nálam a fegyelmezéshez tartozik, ha a szitu és a kutya éppen igényli.

Ismerősöm rotikeveréke például egy TANK...ha nem akar vhonnan elmenni, vagy leülni, stb, akkor a gigájára csatolt vékony fix nyakörv sem ér semmit :D Ilyenkor leülésnél lábbal seggen billentik, azonnal leül...ha el kell tenni az útból, mellkason kell térdelni őt, akkor talán elindul odébb :D