Vadász vagyok és van egy vizslám, aki fél a fegyvertől, Mit tegyek?

Így hirtelen 2 megoldás jutott eszembe, bár az első talán társadalmi szempontból nehezebben kivitelezhető:D Az az, hogy amikor elmész a kutyával sétálni, eteted, labdázol vele, szóval bármit csinálsz, náald van a fegyver. Előbb- utóbb közömbös lesz számára.

A másik, hogy jutalomfalattal rávezeted, hogy nincs mitől tartania, mindig egy kicsit közeleb kell mennie a fegyverhez.

Vagy még egy: a kajájához mindig odateszed a fegyvert, és így előbb-utóbb ezzel fogja összekötni. Lehet, hogy pár napra megmakacsolja magát, de aztán az éhség rá fogja venni, hogy odamenjen és egyen, főleg amekkora haspókok a vizslák.

Teljesen egyetértek az előttem szólóval, az étel ilyenkor mindig jó megoldás szokott lenni.

Persze az nehezen kivitelezhető, hogy gyakorlásképpen lövöldözz a kutya mellett. Én úgy tudom, hogy amelyik kutyát olyan vizsgára készítik, amelyiken lövésre is közömbösnek kell maradnia, annál ostorral gyakorolnak, az is jó hangos és hasonló hangja van :D

panka, nem a hangjával van probléma, hanem a látványával!

Én is a finom falatokat javaslom. Nekem is volt félős kutyám, össze kell kötni a fegyvert pozitív élménnyel, legjobb a jutalom pl. párizsi. Tedd a földre a fegyvert, és köré sok-sok jutifalatot. Ha ez megy, akkor én a fegyverre is ráraknám a jutifalatokat, majd a kezembe venném a fegyvert és közben a tenyeremből etetném. Szóval a fegyver közelében mindig kapjon kaját.