Hozzám miért olyan barátságosak a kutyák?

Na persze nem azok, amelyek mondjuk területet védenek, meg agresszívek mindenkivel, sőt néha még a gazdájával is, hanem az átlagos kutyák.

Rám nem ugatnak. Na persze mondopm, a legtöbb nem ugat. Ha megyek bármilyen utcán, megyek akerítés előtt, és nem ugatnak meg, csak figyelnek, esetleg oda jönnek kerítés elé, de csöndbe vannak.

Más meg jön utánam, arra meg ugatnak ezerrel.

Jó, ne értsetek félre, nem fogok egy telepre se tudni bemászni, és leállítani az ott örző kutyákat, nem erről van szó.

Hanem ott vagyunk másokkal utcán, vagy parkban, és hozzám jön oda egy kóbor kutya, pedig nem is hívom. Ha pedig ott valaki van velem, és "jajj, de aranyos, gyere, gyere ide!" na nem akar oda menni, én meg csak ott vagyok, és oda jön hozzám barátságosan. Vagy álltunk egy ház előtt, egyik ismerősömmel, és volt ott egy kutya a kerítésen belül az a frnacia bulldog, és oda akarta hívni az ismerősöm a kerítéshez, de nem akart neki oda menni. Majd elment az ismerősöm, én még várakoztam ott egy haveromra, erre elkezdett a kerítés mögül bökdösni a kutya, és megsimogattam, és örült.

Most vannak kivételek, nem arról van szó, hogy én lennék az, aki minden kutyát megszelidít, hanem csak ezt tapasztaltam sok kutyával, rám nem ugatnak úgy, oda jönnek hozzám a kutyák kedvesen, nem félnek tőlem.

Ez minek köszönhető?

A kutyák éreznek valamit bizonyos emberek iránt, valami kedvességet, mások iránt meg nem?