A régi világban, tehát pár száz éve mennyire létezett mai értelemben vett állatszeretet?

Van ma Magyarországnak olyan vidéke,én is ilyen helyen lakom,ahol ma is pont ugyanezt csinálják.Megunt kutyát felakasztják,agyonverik.Újszülött kutyákat élve elássák stb.

Állattartási szempontból pont ott vagyunk,mint pár 100 éve.És ezt Budapesttől 85 kilométerre képzeljétek el,nem pár százra.

Van az a mese, hogy az állatok nyelvén tudó juhász. Biztos vagyok benne, hogy ez igaz történeten alapul, és igazából egy állatbarát vidéki emberről szól, aki odafigyelt az állatokra, s ezért értette a nyelvüket.

Valószínű, hogy ez volt a ritkábbik eset.

Ami a kutyák szelektálását illeti, azért van ennyi kutya, és azért ilyen tulajdonságúak, mert őseink szigorúan szelektálták őket. Mindazonáltal felakasztani, vagy agyonverni egy állatot rendkívül primitív és kegyetlen dolog, irtandó jelenség, mert az szelektálásnak egyéb formái is léteznek.

Nekem ezzel kapcsolatban nagyon markáns véleményem van, remélem nem fogsz megsértődni a leírtak miatt rám. Te kérdezted, viseld is el, ha valaki kicsi másképpen látja a múltat és a jelent.

Állatszeretet régen is volt, hiszen azért mentek állatok mellé dolgozni. A juhász mindig sokra becsülte a dolgozó kutyát, de jaj volt a munkaképtelen, semmire kellőnek. Nem azért, mert eszközként tekintett rá, hanem mert kevés volt a beosztható ennivaló, nem engedhette meg magának, hogy állatszeretetből megtartson akár egyet is. Ugyanis ez esetben mástól vette el azt a keveset. Régen nem tűrték, hogy kedvencként ("semmire kellőként") tartott kutya legyen a háznál, csak azért, mert annyira aranyos és sok szeretet ad. Valami hasznosat is tudnia kellett pl.: házat őriz, elfogja az egeret,patkányt és így tovább. A munkáján keresztül érdemelte ki gazdája szeretetét, megbecsülésest és a kosztot. "Aki nem dolgozik, ne is egyék" mondás valószínűleg innen származik.

A juhász régen és ma is törekszik a juhokat ért stressz minimalizására. Gondolom tudod, hogy a kutya egy kényszerítő eszköz a juhász számára. A juhok azért fogadnak szót a terelőkutyának, mert félnek tőle. Ha nem így lenne, akkor a juhok felbátorodnának és elkergetnék a kutyát. Amikor ráereszti a juhász a kutyáját a nyájra, akkor a nyájon úrrá lesz az idegesség - mi mást tennének, ha félnek a kutyától ugyebár -, ennek következménye az állat súlyán látszik meg a legjobban. Innen már nem nagyon kell magyarázni, miért fontos minél kevesebbszer a kutyát a nyájra küldeni. Kicsit más ... Saját véleményem, lehet nem egyetérteni vele.

Aki ma terelni jár, az szórakozásból, szabadidős tevékenységként műveli (mint pl.:úszni,futni stb). Aki komolyabban gondolja- mert eredményeket akar elérni - , az nem csak kutyát tart, hanem saját nyája,legelője van.

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy élsportoló olimpiai aranyérmet akarna szerezni. Ha csak hetente egyszer járna edzeni, akkor nem nehéz belátni, hogy nem fog aranyérmet szerezni az olimpián.