Költözés miatti szeparációs stresszre megoldás lehet a szobakennel?

Már sokkal jobb a helyzet! Majdnem két hónap kellett, mire eljutottunk odáig, hogy nem tölti az egész napot az ajtó előtt, és pár hete már nem pisil be. Mostmár egész jól elvan, néha nyüszög az ajtóban, de az állandó hiszti és ugatás, ajtókapargatás megszűnt. Teljesen nem, mert reggel, amikor elmegyek és napközben ha hallja a szomszédokat, akkor van egy kis ugatás és kapirgálás az ajtóban, de azt mondták ez már tényleg nem vészes, pár perc után abbahagyja. Sőt ha reggel adok neki finomságot Kong-ban, vagy ilyen jutifalatos labdában, akkor azzal elszórakozik, amíg elmegyek és észre sem veszi.

Mondjuk az ajtót majd le kell lakkoznom, mert azt teljesen lekaparta az elmúlt időben... :D

Szobakennelt is vettünk, ott kapja a vacsit, meg a jutifalatokat, és időnként sikerül beterelnem aludni. Este viszont szívesebben nyúlik ki az ágy végében, de próbálom majd fokozatosan a kennelhez szoktatni.

Emellett persze igyekszem lefárasztani, sétálunk, labdázunk, újra elkezdtünk klikkerezni is.

Remélem idővel teljesen leszokik az ajtóban való hisztiről, de már most nagyon örülök, mert tényleg sokkal jobban viseli az egyedüllétet.