Titeket mi vett rá arra hogy kutyát vegyetek magatok mellé?

Az, hogy január másodika volt, óriási zimankó, volt rajtam vagy 6 réteg ruha, de még így is majdnem szétfagytam. Aztán ahogy ott megláttam azt a kis szerencsétlent a buszpályaudvaron szaladgálni, nem tudtam otthagyni. Nem volt vele célom, ennek ellenére egy iszonyat jó kutyát sikerült kifognom, aki tanulásban, őv-ben, apportban, mindenben jó, csak a gazdája lusta.

-kispalikee-

A szomszédnak volt ilyen fajtájú kutyája,akkor szerettem bele,de gyakorlatilag mióta az eszemet tudom,bolondulok a kutyákért.

Ahogy felnőttem összegyűjtöttem rá a pénzt (120 ezer ft volt,2 éve) és megvásároltam.

Azóta már befogadtunk egy menhelyes kutyát,és rengeteget hoztam haza "pár napra,hétre" de azoknak lett gazdijuk :)

Igen, kerestem az eredeti gazdáját, néztem hirdetéseket is, de nem lett meg a gazda. Amúgy sem hiszem, hogy nagyon hiányzott volna valahonnan ismerve az ottani kutyatartási kultúrát: kis fél éves szokásos utcai mix. Persze nekem ő a legdrágább.

A második kutyámat nem írtam, ő mindig vicsorgott meg ugatott ránt veszett módon a kerítés mögül, vagy mikor máskor láttam, éppen a városban vagy a töltésen kóborolt. Egyszer csak szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy kell nekem az a kutya, úgyhogy megvettem őt és elhoztam a votl tulajtól.

Aztán volt pár ideiglenesem és 3-4 olyan is, akiket találtam, de megtartani nem tudtam, viszont bevittem a menhelyre. És volt egy, aki egy állatvédőhöz került tőlem, de meghalt pár napra rá:(( Arra gondolni még most is fáj.

-kispalikee-

Mert kutya nélkül szart sem ér az élet. :)

14 éves voltam amikor megkaptam első kutyámat, több évi szülő-nyúzás után, most közel a 40-hez most van egy egy éves menhelyi keverékem. Igaz, sosem volt fajtatiszta kutyám, mindig menhelyről hoztunk, egyikért sem fizettem súlyos összeget.