Holnap altatják a kutyánkat! Mit Csináljak?

Van az a mondás: Ha szeretsz valakit engedd el.

Tudom mit élsz át most,nekünk egy 11 éves újfundlandi kutyusunk volt,ő az utolsó heteiben csak kézből evett,nem tudott felmenni a lépcsőn,alig bírt menni.Kihívtuk az állatorvost,telenyomta minden sz*rral,aztán bejelentette hogy tüdőgyulladása lehet,vigyük Egerbe.Elvittük,ott csak néztek,hogy semmi tüdőgyulladásról nem volt szó,a májával volt valami.Kb 4 napig minden nap mentünk hozzá a kórházba,azt is mondták hogy lehetne műteni,de nagyon kevés az esélye hogy felébred utána.Így hát el kellett őt altatni.A család szíve szakadt meg...A sok hülye meg csak a pénzt látta szegény kutyusban :(

1.vagyok:

Én el se mentem,apukám ment érte,és eltemettük egy cseresznyefa alá,ahol van neki egy kis sír.

Együttérzésem. Az én cicáim 16 évesen mentek el, idén, márciusban. Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy „csak egy kutya volt, minek sírsz”, mert Neked családtag voltak, és igenis gyászold meg.

Én is megfogadtam, hogy ha odakerülünk nem sírom el magam, hát végül hónapokig bőgtem.

Én azt a tanácsot kaptam az állatorvostól, hogy minél hamarabb legyen új kiskedvenc a háznál. Megfogadtam. A gyász és a fájdalom idővel enyhült, nagyon-nagyon nehezen, és ha eszembe jut, most is bármikor elsírom magam. A beszerzett kiskutya és kiscica nagyon sokat segített, csak ajánlani tudom, hogy minél hamarabb legyen Nálad is új kisállat. Nem fog az előző helyébe lépni, más lesz, más lesz a személyisége, másképp fogod szeretni, de ugyanannyira.

Én nem tudtam időben elengedni a cicáimat, a végsőkig küzdöttem értük. Most már úgy gondolom, hogy önzés volt a részemről, mert ők már menni akartak. Önzés volt a részemről, de akkor nem láttam tisztán. Légy erős!

Együttérzésem, nagyon megértelek, én is a cicáimmal nőttem fel, bármi bajom volt, otthon mindig vártak és szerettek.

Biztosan nagy lesz az üresség és furcsa is lesz az új kiskutyával. Vigyázz majd arra, hogy azt ne várd el a kiskutyától, hogy olyan legyen, mint az előző, biztosan más lesz.

De új barátság kezdete lesz, és az új családtag sok törődést igényel, és nem marad majd annyi időd szomorkodni. Én is volt, hogy sírósan mentem haza, aztán a kiskutya (és az új cicám)beköltözése után az ajtón belépve már időm sem maradt szomorkodni, mert folyton rosszalkodtak.

Én nagyon sokat sírtam, mert hát ez is hozzátartozik. De úgy fogtam fel, hogy önzés is, mert amennyit sírok, azt az időt már az új kiskutyával, kiscicával foglalkozhattam volna.