Hogyan tudnám ránevelni arra, hogy ha egyedül van otthon nem lesz semmi baj mert úgy is visszamegyünk?

Ez az u.n. szeparációs félelem, amikor a kutya kirekesztve érzi magát a falkából és megrémül. Egyes kutyák ilyen szempontból érzékenyebbek, mások türelmesebbek. Ránevelni nemigen tudod, mert ez nem kizárólag nevelés kérdése. Nem véletlenül mondják és tanácsolják, hogy csak az tartson kutyát, aki megfelelő körülményeket tud biztosítani számára, Ti ennek a kutyának nem tudtok. Esetleg segíthet, ha a közelében hagyjátok a kutya által falkavezérnek tartott személy valamelyik testi ruhaneműjét (akár mosatlan zoknit). A szag jelenléte nyugtatóan hat a kutyára. Ha elmenetel előtt simogatással és hozzá beszéléssel (mintha emberrel beszélnétek) megnyugtatjátok a kutyát és nem hirtelen hagynátok ott az lépés lehet előre. Hazaérkezve, ha a kutya rosszul viselkedett, akkor óvatosan meg lehet szidni, megmutatva a rossztéteményt, ha jól viselkedett, akkor simogatva, lapogatva meg kell dícsérni. Ez lehet a nevelési rész. Sok sikert.

Örüljetek, ha még nem szedte le a tapétát a falról, nem rágta szét az elérhető magasságban levő könyveket, nem rágta szét a bútorokat és nem kaparta szét az ajtókat (tapasztalat).

Menjetek el egy kutyaiskolába ott segíteni fognak! Ez a szeparációs szorongás. Nem tudom milyen amikor elmentek, de nem nyugtatgatjátok túl sokat?

"Gazdi elmegy, nem lesz semmi baj, ne aggódj, sietek haza, tessék itt van addig a csontod, maradj szépen..."

Ez például a legnagyobb rossz amit a gazda tehet, mégis sokan így próbálják "megnyugtatni" a kutyát. Ha hazaértek akkor meg egyből megy az örömködés, simi, még izgalmi állapotban. De egy kutyaiskolában részletesen elmondanak mindent.