Akik azt mondják hogy lakásban kutyát tartani állatkinzás, láttak már lakásban kutyát?

A kutya ott akar lenni,ahol a gazda.Viszont az,hogy napi sok órát kell egyedül eltölteni a négy fal között,nem túl jó nekik.A legjobb dolga a kijárós kutyáknak van,vagy ahol kevesebbet kell egyedül lennie a kutyának.

Nem kell ezen kiakadni, mert mindenki azt gondol amit akar, az a te és a kutyáid életére aztán nincs semmilyen hatással :) Nem azzal van a baj, hogy nem láttak még, hanem hogy nem értik, nem akarják elismerni, ne kérdezd miért, csak,mert sokan beszűkült látóterűek, mert akkor be kellene ismerni, hogy mégsem csinálták jól, ha beismerik akkor változtatni kellene a saját kutyáik tartásán, az már macerával járna, ahhoz nincs kedvük, sokkal egyszerűbb hangoztatni azt amit eddig mondtak így nem kell csinálni semmit :) Most kertesben lakunk két nagytestű kutyával, eddig panelban voltunk és most is tulajdonképpen benti kutyaként élnek, a kert az játszótér és a séta, többi kutyával játék ugyanúgy megvan. Több ismerősöm is van, akik látták őket bent, látták hogy milyen jól elvannak bent mégis hallom nem egyszer tőlük, hogy a kutya nem bentre való. Hozzáteszem ezen emberek nagy része macskát tart bent, ami vicces mert ők tulajdonképpen az alommal is és annak tartalmával és szagával is együtt élnek, illetve a macskáik mászkálnak minden lehetséges helyen, tehát az asztalon és konyhapulton is ami számomra különösen undorító, de hát mindenki maga választja hogy milyen igényű életet él. Sose kérdeztem még vissza,hogy ugyan nem-e zavarja ez őket, fölösleges, mert valószínűleg nem, mert akkor tennének ellene. Az, hogy ennek ellenére a kutya ami fürdetve van és kint végzi a dolgát miért is baj ha bent van örök titok lesz számomra :D Amikor azt mondják, hogy a kutya nem való bentre olyankor mosolygok egyet és kész,de semmiképpen nem idegesítem fel magam. Azok az ismerőseim akik kertben tartanak kutyát, sétálni sem viszik, foglalkozni is alig foglalkoznak velük,nem kompetensek a témában annyira hogy adjak a véleményükre. Inkább sajnálom őket, hogy sohasem fogják megtapasztalni milyen is az amikor a kutyáddal olyan szoros a kapcsolat, hogy egy nézésből vagy mozdulatból megértitek egymást, milyen jó úgy elaludni este, hogy hallom a szuszogásukat, milyen jó amikor főzök vagy más elfoglaltságom van bent és ott fekszenek mellettem a legnagyobb nyugalomban és nem kint várják hogy mikor megyek már ki hozzájuk. Szerintem fölösleges a két oldal vitája, mert senki nem fogja meggyőzni a másikat.

Szerintem se lehet meggyőzni egymást.... Mi most jöttünk haza a reggeli másfél órás sétából, a kutyák ettek, lefeküdtek, az egyik a radiátor elé a pokrócára, a másik a kanapén kuporodott össze. Én lassan nekiállok dolgozni és tudom, hogy a kutyák kb délután egyig így fognak aludni, akkor kelnek majd fel, amikor nekiállok megmelegíteni az ebédet... És ez így jó, hogy itt vannak velem.

Minket párom szülei piszkálnak emiatt, elég nehéz sokszor visszafognom magam amikor az ő kutyájuk 1x (!) volt eddig az utcán, de mivel nagytestű és elrántotta apósomat, soha többé nem vitték ki, mert "ezt nem lehet", meg "ott a kert rohangálhat kedvére". Még az éves oltásért is házhoz megy a doki... De valóban könnyebb azt mondani, hogy ez így jó, és másnak osztani az észt. Magam részéről igyekszem nem foglalkozni vele, elmondtam már nem egyszer miért nem jó amit csinálnak, de csak legyintettek.

Amíg nem volt benti kutyám (ami nem öleb), addig én is ezt mondtam. És senki se tudott meggyőzni :)