Tapasztalt kutyások! A kettő kizárja egymást? Hogy oldjam meg szerintetek?
Kaptunk régebben egy kiskutyát, most 10 hónapos. A szüleim nem csak mint házikedvencet tartják, hanem mint "házőrzőt" is. Csakhogy melléfogtak, mert a kutyával történhetett valami kiskorában, ezért nagyon fél az emberektől. Rám lett bízva a nevelése, én meg, amilyen bolond voltam, nem fektettem kellő hangsúlyt arra, hogy megbarátkoztassam az emberiséggel, mondván hogy ha kézhez szoktatom, majd még leáll bratyizni a kapun betolakodókkal (itt falun elég sok van). A szüleimnek meg még imponál is, hogy a kutyájukhoz nem lehet hozzáérni.
Viszont szeretnék tavasszal egy kiskutyát a meglévő mellé. Őt szeretném rendesen szocializálni és megbarátkoztatni az emberekkel. DE nem szeretném, hogy olyan "mindenkikutyája" legyen, mert a későbbiekben olyan helyre fogunk költözni, ahol nem árt, ha a kutya bizalmatlan. Az a kérdés, a kettő összeegyeztethető-e? Hogyan?
Valamint szeretnék a meglévő kutyánk fóbiájával is kezdeni valamit, de nem tudom, hogyan vágjak bele. Elég súlyosan retteg az emberek közeledésétől (sötétben meg ezerszeresen) és a félelme hamar agresszióba vált át, ha nem tud elmenekülni a szituációból. Ezzel kapcsolatosan is várom a tanácsokat. (Ja, még annyit, hogy a kutya napi szinten sétáltatva van, emberek közt mozgok vele, nagyon sokat javult, a kezdeti, emberek láttán fellépő teljes ledermedés helyett most már csak a tömegtől parázik, meg attól ha valaki kapcsolatba akar lépni vele.)
Előre is nagyon köszönöm!
válasza:Azért jól elrontottátok szerencsétlen kutyát.Én azt javasolnám,keressetek fel egy jó szakembert,aki kimegy hozzátok,és nálatok oldja meg a dolgot,illetve mutatja meg a helyes irányt,mivel konkrétan direkt ti idéztétek elő ezt a magatartást.
A másik kutyát pedig addig felejtsd el,amíg a meglévővel nincs minden rendben.Plusz,járjatok el kutyás társaságba és most verd ki a fejedből,hogy úgy "neveled" a másodikat,ahogy az elsőt.Semmi jóra nem vezet,a kutya teljesen szorongásos...az is teljesen abszurd,hogy fél a sötétben és hasonlók.
Házi tréner,de sürgősen.De itt is nézzetek szét,hogy ne valami Józsi bácsi legyen a tanyáról,aki bottal fenyíti a kutyát,mert úgy a jó....JÓ szakember kell.
Köszi a választ.
Csak az a gond, hogy nekem nincs semmi pénzem (16 vagyok), a szüleim pedig nem költenek ilyenre. Falun lakom, nincsenek kutyások, így egyedül kell megoldanom.
(Amúgy a kutya ilyen pánikos volt már akkor is, mikor idehoztuk, nem mi tettük olyanná, és mint említettem, rengeteget fejlődött, csak az a baj hogy egy ideje megrekedt a mostani szinten.)
válasza:Rehabilitálni egy ilyen kutyát szakemberrel is időigényes,szaktudás nélkül saját kútfőre,pedig inkább veszélyes és felelőtlen.Valahogy meg kellene beszélned a szüleiddel,hogy a kutya az ő felelősségük,mivel te nem vagy önálló,saját kereseted sincs,nyilván akkor sem volt,amikor a kutyus hozzátok került.A szülőknek tisztában kell lennie azzal,hogy a kutya az ő felelősségük.A testi lelki egészsége is az ő felelősségük.
Te annyit tehetsz,hogy neten utánaolvasol a falkavezérségnek és a rehabilitációnak,de hogy egyedül kezdd el próbálgatni,az nagyon kétesélyes,és a visszájára is fordulhat...
válasza:Ha egyedül akarod megoldani, akkor tanul rengeteget a kutyák viselkedéséről, olvass könyveket, nézz Cesar Millant (a Dog Whisperert, lehetőleg eredeti nyelven, mert a szinkron nagyon trágya), mert csak akkor fogod tudni ezt szakember nélkül rendesen megoldani, ha érted, hogy mi zajlik a kutya fejében. Tehát magadat kell szakemberré képezned, mert nincs rá általános recept.
A bizalmatlanság-szocializáltság kérdésére meg nagyon egyszerű a megoldás: válassz olyan fajtát, ami eleve nem ilyen nyakbaugrós-mindenkitszeretek típus, hanem kicsit távolságtartóbb. Meg keress olyan kennelt, ahol a szülők sem rohannak hozzád rögtön simire, hanem közömbösen viselkednek, mert az egyrészt jól mutatja az ösztöneiket, másrészt a kölykök ezt látják, mint jó példát, ami szintén sokat számít.
De azért azt elmesélném, hogy múltkor, amikor összebalhéztam este kutyasétáltatás közben egy gyanús csávóval, mindkét kutyám szó nélkül beállt mellém, hogy védjen, ha gáz van, pedig az egyik fél életét úgy élte le, hogy rettegett az emberektől, a másikat meg minden szembejövő emberről le kell tiltani, mert ugrana a nyakukba simiért. Egy percig sem kételkedem abban, hogy mindkettő odarakná magát, ha megtámadnának. Azt nem mondom, hogy harapnának is (bár az öreg csípett már fenékbe vízóraleolvasót :D), de szerintem kevesen mernék kipróbálni, hogy vajon csak a szájuk nagy-e, vagy tényleg odafognak, úgyhogy bőven elég az is, ha ordítanak meg tessék-lássék kitámadnak.
Sajnos a szüleim szerint minden rendben van a kutyával, nem látják szükségét, hogy leszámoljanak a rettegésével, másrészről pénzük se lenne rá.
Minden fellelhető kutyás könyvet elolvastam már, és rengeteg Kutyadokit néztem. :) Ezt a problémát leszámítva nagyon jólnevelt, szófogadó kutya. Csak a félelmével valahogy nem bírok. Szerintetek a kajás szoktatás beválhat? Vagy milyen módszer kéne?
Köszönöm szépen a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!