Miért mondják egy félős kutyára rá hogy ideggyenge?

A kutya azért már jó pár millió éve nem vadállat, hanem háziasított.

Nem feltétlen ideggyengeség, de pl egy kölyökkutyánál az a normális, ha eleven, kíváncsi, nyitott a külvilág felé. Ha félős, visszahúzódó, az már annak a jele, hogy ott valami nagyon nem volt oké... Ez lehet azért mert a kedves szaporító úgy tartotta ahogy, de ez nevelhető. Az ideggyengeség már komolyabb, mert az utód X %-ban örökli a szülők temperamentumát.

Egyetértek. Szerintem ez csak egy "skatulyázás" egy sablon.

Ha azt mondják egy kutyára, vagy másra, hogy "ideggyenge" akkor kész el van könyvelve hibásnak. Nem kell gondolkozni, jobban megnézni ki/mi ő, mi történt vele, milyen élete volt/van, nem kell megismerni, nem kell törődni vele.

Ezért modják ezt, mert egyszerű, és agyatlanul lehet puffogtatni ezt a kifejezést.

Nem csak a félősre mondják,arra mondják,aki valóban az.

A félősség csak egy dolog.

Nekem volt ideggyenge kutyám,még fiatal kutyás éveim elején az egyik ismerősömtől kaptam egy kiskutyát.A szüleit ismertem,nekem úgy tűnt rendben vannak.A kölyköket 7 hetesen választotta el az anyjától 7,5 hetesen került hozzám.

(Igen,szaporítótól van,de ezt akkor még nem tudtam)

A kölykön kb. 4 hónapos korára kijött mindenféle idegrendszeri hiba.Bizonyos szituációkban nem úgy reagált,ahogy egy kölyöknek kellett volna,folyamatos szocializációs és szoktatás mellett pedig 5 hónapos korára minden más kutyára rátámadt.Nem bohókásan kölykösen,véresen komolyan.Szomszédunk kutyájának (amstaff) úgy nekiment,hogy egy darabot lecsípett a füle végéből...Házi trénertől kezdve,rehabos foglalkozásig mindenhova elmentünk vele,annyit javult a helyzet,hogy felügyelet mellett,bizonyos kutyákkal elvolt.Nem játszott velük meg semmi,de nem akarta széttépni.

Teljesen abnormálisan viselkedett kicsi korától kezdve...

Majd kiderült,a lány,akitől hoztam,megtartotta az egyik testvérét magának,és nála is hasonló gondok jelentkeztek,látszólag minden ok nélkül nekiment az anyjának,majd minden más kutyának is.

Igaz,ez a lány semmit nem próbált ellene tenni,se kutyaiskola se semmi...egyszerűen tovább adott rajta.

Nekem ehhez nem volt szívem,a kutya nálunk maradt,majd egy megbízható kutyakiképző ismerősöm magához vette,hogy egyedüli kutyaként folyamatos hozzáértő kezekben tovább fejlődjön.

Sajnos van egy határ,ami után ezek a kutyák nem képes tovább fejlődni.

Megjegyzem,az emberekkel annyira kedves,hogy kenyérre lehet kenni:)

Egyébként a kutya nem vadállat,és mint látod,az ideggyengeség nem azt jelenti,hogy a kutya fél.Hanem hogy nem normálisan reagál adott helyzetekben és ez a reakció indokolatlan.A nevelés és a szocializáció ellenére is.

Azért mert vannak olyan dolgok, amiktől nevelés nélkül sem fél egy átlag, normális kutya.

A vadállattal való érvelés pedig azért teljesen téves mert nekik a túlélésük múlik azon, hogy megijednek és elszaladnak, a kutyának viszont semmit sem kell túlélnie, mivel a gazda ágyában alszik (költői túlzás) és minden nap elérakják a kaját... Pont azért lett belőle jó HÁZIállat, mert levetkőzte a vadállati tulajdonságait, és ezért nem lehet igazán együttélni igazi vadállatokkal.

Nekem volt ideggyenge kutyám, odafigyeltünk a szocializácójára nem volt elkényesztetve de nem volt ridegtartásban sem. Házba bent volt folyamatosan. Sose volt az a túl stabil kutya, egyik napról a másikra viszont rohadtul el kezdett félni mindentől emberektől tárgyaktól hangoktól tőlünk. De ez mind úgy történt hogy egyiknap este elaludt akkor még "normális volt" magához képest persze kövi reggel meg elkezdte ezt... (ben aludt a lakásban a helyén este nem volt semmi extrém ami kohozhatta volna belőle ezt)

Amúgy jogos az aki azt mondja hogy ráhúzzák arra is akinek extrémen alacsony az ingerküszöbe de simán rá is lehet húzni én szeretem a kutyákat, de az ilyen kutyák emberi környezetben sem életképesek ráadásul kérdés hogy az ilyen kutyának mi a jobb élni és egész életébe rettegni a lehulló falevelektől (mert ilyet is láttam már) vagy nem élni.. mert az ilyen kutyákat fel lehet hozni évek munkájával elviselhető szintre de ez megint kérdéses hogy kinek jó

Azt a kutyát nevezzük ideggyengének akinél ez a küszöb nem vagy csak nagyon nagyon nehezen és csak elég kevéssé növelhető.

A szocializáció hiánya miatti félelem az teljesen más ahhoz türelem kell meg némi rutin :)

Én azt vettem észre, hogy az érzékeny kutyákra is szokás ráhúzni ezt az ideggyenge kifejezést. Vagy éppen a nehezen oldódókra.

Az én kutyám- minden szocializáció ellenére- a nála nagyobb kutyáktól tart. Annyira, hogy futna haza. Ez kb az első alkalommal van így, utána elkezd feloldódni, és a végén szépen együtt tudnak sétálni.