Egy kuytának van személyisége?

Neveléssel a viselkedését szabályozod.

És igen, van személyisége, ahogy én látom. Rengeteg kutyával találkoztam már, foglalkoztam sokkal, és igen, mind külön személyiség.

Persze, hogy van személyiségük :) Ettől függetlenül neveléssel nagyon sokat lehet alakítani rajtuk, de az alapvető jellem megmarad. Agressziót, félénkséget "ki lehet nevelni", de én inkább azt mondanám, hogy át lehet alakítani.

Nekem az első kutyám akit a szaporítótól hoztam úgy, hogy nagyon nem akarták már tartani, ő rettegett az emberektől. Gondolom utálták mert csak a pénzt vitte, 9 hetes volt mikor elhoztam, az egy szaporítónál 3 hét +, ami biztos kiveri náluk a biztosítékot, mert ők minél hamarabb el akarják passzolni. Ingyen adták csak szabaduljanak tőle és nem is akarom elképzelni hogy bántak vele, de amikor mentem érte,félt a saját "gazdájától", alig bírta megfogni nekem a nő...Mikor vittük sétálni amint meglátott messziről egy embert világgá szaladt volna ha nincs póráz. Egy-másfél hónapba telt mire lett önbizalma. Azóta én még félelmet nem láttam rajta soha semmilyen szituációban. Az idegenekkel már már arrogáns és lekezelő. Van pár olyan ismerősünk akiket nagyon megszeretett,velük pusziosztó és aki engedi és elbírja azoknak simán ölbe ugrik, de a többiekkel ilyen, hiába ismeri őket már a kezdetek óta. Teljesen idegenként kezeli és amíg be nem engedem hörög a kapuban és ha bent van nem foglalkozik vele csak "őrzi", mászkálhat bárhová de ő mindig a nyomában van és figyeli mit csinál. Ha bárki jutalomfalatot akar adni rászagol és aztán elfordítja a fejét, de olyan stílusban, hogy " fújj tőled aztán semmi nem kéne" :D Tehát a félelmet át lehetett alakítani, de ha alapvetően nem emberszerető akkor nem lesz cuki mindenkinek pacsizó kutya belőle.

A másik kutyám a többi kutyával volt agresszív már egészen pici korában is, ment egyből nyakra minden kutyánál, ezzel hol a másikat hol magát veszélyeztette. Ezt is át lehetett alakítani. Semmilyen kutyát nem bántana már, soha nem kezdeményezne balhét, de a pofátlanságot nem tűri. Mindig ad nekik időt, figyelmezteti őket, ha nem értik akkor korra, nemre való tekintet nélkül földhöz vágja őket, viszont sosem harap csak leszorítja vagy fellöki. Ha rászólok akkor ezt sem csinálja, de megmondom őszintén legtöbb esetben a másik gazdi nem is próbálja nevelni a kutyáját vagy éppen rebeg neki valamit ami semmit nem ér, szóval ilyenkor hagyom hogy nevelje ő ha már a gazda nem képes rá.

Úgy gondolom a legtöbb esetben lehet alakítani a kutya jellemét, de az alapvető természetével ellenkező dolgot azért ne várjunk.