Egy felnőtt kutya megtámadhatja a kölyök kutyát?

nem, ne higgy a szemednek...

ez epp olyan h akirol ember, azt mondjak milyen nyugis, annak is bekattanhat nem?

en nem tudom, sokan ugy beszelnek a kutyarol, mintha 1 szamitogep, robot lenne, ami 1 dologra 100* ugyanazt csinalja, (meg sose harapott meg senkit stb...)

szoval miert ne mehetnenek ossze, legjobb baratok is ossze tudnak veszni...

Igen. Szintén 3 hónapos volt a kutyám, amikor egy felnőtt csaucsau megtámadta és beleharapott az orrába, amit elég nehezen akart elengedni. Csúnya seb lett, ömlött a vér és sokáig ronda volt az orra, nem akart bepigmentálódni. Szerencsére végül rendbe jött, kb. 3-4 hónap alatt.

Azóta is utálja azt a kutyát és ha egyszer szemtől szembe találkoznak véletlenül, akkor a csaunak annyi lesz.

Rendesen szocializált felnőtt kutya nem támad kölyökre!

Sőt, ha a gyerekek betartják a kutyázás szabályait, akkor gyerekre sem. Ott kezdődik a baj, ha sem a kölyökkutya, sem pedig a gyerek nem tudja, hogy kell viselkedni.

Persze léteznek kivételek...mint minden alól.

Az én kutyám pl. eredendően utálja a vizslákat, kamaszkora óta agresszív minddel. A vizsla keverékekkel már nincs baja, sőt semmilyen más kutyával. A többi német juhászkutyával nagyon szépen barátkozik (pórázon is), másokkal domináns. Minden kutya egyéniség, de azért vannak szabályszerűségek!

Egyébként a legtöbb kutyatartó, aki itt kommentel, azért tudja ennyire mire mit reagál a kutyája, mert 100%osan ismeri a saját kutyáját és van tapasztalata más kutyákkal is.

Az én kutyám 13 volt, amikor kölyköt hoztam haza.

Kan német juhász, de komolyan mondom,mintha anyai ösztönökkel lenne ellátva.

Pátyolgatta, nevelgette, nyalogatta a kicsit.

A kicsi szemtelen, bunkó módon mindig túl tolakodó volt, és durván játszott. Harapta meg ugrált nagyra.

A nagy egyszer megunta, pont kint teregettem és a kicsi úgy felharapta a nagy orrát, hogy az szét nyílt, és a mai napig nem gyógyult be, hiába az állatorvosi kezelés.

Na, akkor annyit hallottam, hogy a kicsi felsír, a nagy meg megy utána és harapná. Vagyis én ezt láttam az egészből.

Aztán, amikor közbeléptem, leszidtam a nagyot (mert az előzményeket nem láttam, csak a végkifejletet, akkor láttam hogy a kicsinek kutya baja, a nagy megregulázta, mert sok volt, amit művelt, a kicsi meg csak megijedt, azért sírt fel, a nagy meg egy maradandó sérülést szerzett. Szóval, egészséges idegrendszerű kutya egészen biztos, hogy nem bántja a kölyköket. Oda szólhat mi nekünk durvánk tűnhet, de bántani nem akarja.

Amúgy, régebben olvastam, hogy a kölyköknek más szaga van, amit általában a kutyák, és más állatok is kellemesnek éreznek.

Valamint, azt is olvastam, hogy az állatvilágban a felnőtt állatok is "aranyosnak" látják a kölyköket a rövid orruk, nagy szemük miatt, és általában úgy is viszonyulnak hozzájuk. Ilyen nálunk is van, mert az emberek is aranyosnak tartják a magas homlokú, nagy szemű plüssöket pl, mert a babák arcára hasonlít a formájuk.