Állatbarátok, állatvédők.... Mit lehet tenni?

Vasárnap(03.02.)az autópálya mellett a főúton a kocsik között szaladt egy kölyökkutya (kb 2 hónapos), akit gondolkodás nélkül felvettem(kicsit nehezen, a forgalmat lelassítva.) Abban a pillanatban semmi sem számított csak hogy a csöppséget épségben kimentsem az útról. Chip, nyakörv nem volt benne, rajta. Kissé sovány volt és félős. Hazavittem, megetettem, megfürdettem. A kutyusból áradt a hála, a szeretet, össze vissza puszilt :-) Abban a pillanatban a szívemhez nőtt. Sajnos mivel panelban lakom és van 3 nagy cicám, akik majd megőrültek a kutyustól, remegtek, nem ettek és sajnos nem tudtam külön zárni sem őket, nem hagyhattam, hogy megvaduljanak, ezért kénytelen voltam a kis jószágot bevinni egy állatotthonba. Hirtelen nem tudtam mit tegyek és ismerősöm is ezt javasolta. Pedig ha a cicák jobban viselték volna, én akartam neki gazdit keresni. Attól a pillanattól ahogy eljöttünk a menhelyről, folyamatosan a sírás kerülget, nem tudok a munkámra koncentrálni, nem alszom, nem eszem rendesen. Nagyon megbántam. Ráadásul 2 napra rá felhívott a családom vidékről, hogy ha megvan még a kutyus vigyem le hozzájuk. Hát én a mennyekben éreztem magam a boldogságtól. Erre gyorsan felhívom a menhelyet, mire ők közlik velem,hogy nem adják oda a kutyust azért mert messzebb laknak szüleim tőlük 30kmnél. Kértem, hogy eggyezzünk meg, hajnandó vagyok akár felhozni is a kutyust ha ellenőrizni akarják jól van-e, vagy bármi más megoldás is érdekel. Leráztak, nem érdekelte őket.

Abban kérnék segítséet mit tudok tenni? Ez a kicsi lény 1 nap alatt ugy a szívenhez nőtt, hogy nem tudok megnyugodni a történtek után. Nem értem meg egyszerűen, hogy ha megmentem annak a jószágnak az életét, még aznap vettem neki pórázt is, hámot, kaját, miért van az, hogy pont nekem nem adják oda? Milyen lehtőségem van, mivel tudnám meggyőzni őket? Vagy kivel kellene beszélnem? Kérlek segítsetek! Nagyon szeretném visszakapni! Mintha egy darabot téptek volna ki a lelkemből :-(