Jól tettük, hogy az állatorvosra hallgattunk?

A végső döntés valószínűleg helyes volt, nem szabad feleslegesen szenvedni a kutyát. De három helyen valószínűleg hibáztatok útközben.

1) Ha direkt mini yorkit vettetek, akkor egyáltalán nem kellett volna. Egy egyébként is kicsi kutyát még minibbre összenyomni és agyatlanul szaporítani nem csak azt eredményezi, hogy a kutya könnyen beteg lehet, de valószínűleg a háttérben az anyakutya nagyon durva kihasználása is folyt. Olvass utána, szaporító vs. tenyésztő, rengeteg anyag lesz a neten, vagy akár itt gyakorin is. Nem rosszindulatból mondom, de a jövőre nézve hasznos lehet az a tudás, amit a témában összeszedhettek.

2) Olyan korban élünk, ahol törpehörcsögöket is rendszeresen műtenek, szóval én azért kerestem volna állatorvost, aki meg meri műteni a kutyát, meg meg tudja plasztikázni a bőrét normálisan. Vagy legalábbis alaposan utánajártam volna, mielőtt kijelentem, hogy ilyet nem lehet csinálni.

3) Az állandó álvemhességet sem szabadott volna hagyni, ivartalanítani kellett volna már az első után, mert az bizony fokozza a daganatok kialakulásának veszélyét. Adhatott volna neki még pár évet, ha megszűnik az egészségtelen hormonterhelés a szervezetében. Erről is igazából a dokinak kellett volna felvilágosítást adnia, szóval ezt se vegyétek csesztetésnek, szintén csak infó a későbbiekre. Az ivartalanítás jó.

Én ugyan így éreztem amikor elaltattuk a kutyánkat szintén rák miatt :( Utólag már tudom, hogy jól döntöttünk, akkor nehéz volt megbarátkozni a gondolattal, hogy mi írtuk alá, de hát... Vigasztald magad azzal, hogy nagyon szerettétek és jó életet biztosítottatok neki.

Jól döntöttél!

Jó döntés volt. Tudom, hogy pocsék érzés, sőt, ez enyhe kifejezés....Ezt csak az tudja, aki már átélte...

Nekem a csivavámat kellett elaltatni, majdnem 19(!!!) éves volt. Fél éve epilepsziás rohamok gyötörték, de 2 roham között (2-3hétig) teljesen jól volt. Aztán valami baj lett a szemével, folyton hunyorgott, 2 napig nem evett és felkelni sem tudott, nem volt magánál...Én mostam naponta többször, mert bepisilt. Fekélyes volt a szeme. 2 doki is az altatást javasolta, de a 2. még mondta, hogy infúzióval még TALÁN észhez lehet téríteni, de mondom minek? Hogy vegetáljon? Hogy egész nap feküdjön és éhen haljon?

Én is gyilkosnak éreztem magam :( Pedig tudom, hogy ez volt neki a legjobb. És ti is jó döntést hoztatok.

Pár napra egyébként a kutyám halála után örökbe fogadtunk a sintértelepről egy csúnyácska, tipikus esélytelen típusú kutyát. Aránytalan, görbe lábú, sötét színű, semmire nem hasonlító, köhögő, bűzölgő kis kutya volt. Az aláírásommal talán az életét mentettem meg ő pedig az egész családnak segített átlendülni ezen a pokoli időszakon.

Elmesélek egy esetet. Kutyámmal jártunk infúzióra, így egy egész hosszú hétvégét a dokinál töltöttünk. Infúzió közben jöttek mentek a betegek. Egy cicát hoztak. Laborleletei alapján leukémiája volt (12éves). Az orvos pár napot jósolt neki és altatást javasolt. A gazdi nem akarta, kérte az infúziós kezelést. A doki nem tagadta meg, de felhívta a figyelmét a gazdinak, hogy ezzel max 1-2 napot lehet nyerni de a cica szenvedni fog. Adott egy injekciót amitől egy picit a cica jobban lett, és kérte a gazdit búcsúzzanak el a macsektól és hozzák vissza altatásra.

A hétvége minden napján hozták a cicát injekcióra, infúzióra. Vasárnap mikor hozták a macska folyamatosan, keservesen nyávogott. Szerintem haldoklott (a doki szerint a vörösvértest hiány miatt tulajdonképp megfullad.)

Nagyon rossz volt hallani a cica szenvedését. Az én szívem majd meg szakadt, pedig a cicát nem is láttam (hordozóba volt) nem is ismertem. A gazdi meg csak erősködött az altatás ellen. Amihez persze van joga, csak nem értettem hogy ezt ő hogy bírja nézni, hallani.

Hidd el ha a doki altatást ajánlja (és persze Te megbízol benne) akkor jobb hallgatni rá.

Jól döntöttél.