Kaphat sokkot egy kutya a kutyakozmetikustól?

Valószínűleg történhetett valami a kozmetikusnál, ami miatt így viselkedik. Hallottam már olyat, hogy egy kutya kicsit izgatottabb, izgágább, nyugtalanabb volt, és bántotta a kozmetikus, simán el tudom ezt is képzelni. Már az is furcsa, hogy megkért téged arra, hogy menj el.

Azt megkérdezhetem, honnan van a kutyus? Mert ha esetleg egy netes hirdetésnél láttad meg, és nem tenyészetből van, ideggyenge is lehet.

Nem föltétlenül kellett bántania, elég egy új környezet, egy új nyírási mechanizmus, egy túl rövidre nyírt szőr, (más az érzet neki is) bármi megszokottól eltérő.

Más eszközök használata, más tempó, lehetne folytatni.

Ha sok a munka és "futószalagon" mennek a kutyák akkor a kozmetikus nem fog figyelni a kutya reakcióira.

Vagy éppen csak a kozmetikázáshoz ért, a magukhoz a kutyákhoz, (pszichéjükhöz) hülye mint a tök, így mindegy is mire hogy reagál a kutya, észre se veszi, vagy nem tudja értelmezni.

Márpedig ha a kutya egyértelmű jeleket ad a nemtetszéséről, és ennek ellenére ugyanúgy folytat mindent tovább, akkor simán okozhat egy átmeneti traumát.

Ez a kutyának nem egy természetes folyamat, ráadásul egy elég intim dolog, egy idegen ember kéretlen, és engedély nélküli érintésének elviselése önmagában kihívás.

Ezért mindig türelmesnek kell lenni, figyelni a kutya testbeszédét, tekintetét, lelkiállapotát, mire mikor hogy reagál.

A bizonytalanságból ellenállás lesz, ezért azt meg se kell várni. A bizonytalanságnál fékezni kell, időt kell adni a kutyának a helyzet feldolgozására, és vele együttműködésben kell folytatni a munkát.

Nyilván egy ipari tempójú kozmetikában ahol ráadásul nincsenek felkészülve az esetleg szélsőségesen érzékeny kutyákra, ezt kb lehetetlen megvalósítani.

További hibákat te is elkövettél.

A ledöbbenés mikor megláttad! Utána, ha visszaemlékszel a gondolataidra, és a hangulatodra, ami az egész viselkedésedet befolyásolta, nem is történhetett volna másképp.

A kutya csak annyit látott belőle, vala nagy gáz van, mert a gazdi rettentő rosszul érzi magát.

Aztán elkezdett bepánikolni.

Ettől te még jobban bepánikoltál, és valami érthetetlen okból, elvitted orvoshoz.

(Pedig a remegés elég klasszikus pszichés tünet, az orvosok meg biztos sok mindent tanulnak, de hogy kutyapszichológiát nem, az tuti.)

Ez a túra be is tette a kutyádnál a kiskaput, végképp bepánikolt, mostanra teljesen a világvégét érzi.

Na mindegy, ez már így alakult, remélem valamit te is tanultál ebből, mikor kell figyelmen kívül hagyni valamit, és hogy milyen elképesztően érzékenyek a környezetük hangulatára, mennyire visszatükrözik, és felerősítik azt.

Klasszikus eset pl ivartalanítás után , mikor mindenki aggódva figyeli a kutyát. Rengeteg olyan esettel lehet találkozni, mikor a környezet puszta aggodalma miatt esik krónikus depresszióba a kutya, ami még nagyobb aggodalmat gerjeszt, és egy megállíthatatlan folyamat lesz belőle.

Annyit tudok neked érdemben mondani, hogy viselkedj minél természetesebben, tereld el a gondolataid, inkább vidd le még egyszer sétálni, ha szoktál lent játszani vele, akkor játsszál.

Érd el, hogy megint kizökkenjen.

Ha ez megvan, akkor jön a neheze, ezt kell fenntartani.

Ha felmész vele a sétából, csinálj mindent úgy mint máskor.

Ne legyél túl laza se, ha az nem természetes, mert azonnal megérzi.

Ne fókuszálj rá, hogy mit csinál!!!

Ha szoktál vele a lakásban játszani séta után, akkor játssz vele.

Vagy ha etetni szoktad, etesd meg, vagy keress valami más megszokott tevékenységet, amiről nem érzi, hogy egy erőltetett dolog, viszont eltereli a figyelmét.

De egyébként valószínűleg az is elég, ha egyszerűen békén hagyod.

A remegés nem föltétlenül rossz, egy új szituációban előfordul, mikor épp alkalmazkodik az új helyzethez.

Legtöbbször "kiremegik" magukat, aztán elkezdik megnyugtatni saját magukat.

Egészséges esetben hagyni kell lefolyni ezt a dolgot, mert ezeket a helyzeteket önmaguknak kell feldolgozni, senki más nem dolgozhat fel semmit az ő agyuk helyett.

Szóval attól, hogy valakinek ez ijesztő, vagy aggodalmat, vagy szánalmat keltő, ez egy természetes folyamat.

Ritkán előfordul, hogy megreked az elméjük a helyzetben, akkor egy kis lökéssel rá lehet segíteni a megnyugtatásra.

Figyelni kell fél szemmel a remegés folyamatát.

Nem aggódva, nem pánikolva, inkább csak szeretettel, és segítőkészen.

Idővel alábbhagy, elkezdi nyalogatni a száját, ásít 1-2-t, ez mind a megnyugvását segíti. Ilyenkor minden rendben.

Ha csak remeg folyamatosa, negyedóráig pl, és semmi nem változik az intenzitásában, akkor pl meg lehet masszírozni a derekánál, (nem simogatni, nem sajnálni!!! nem aggodalmaskodni) aztán a helyére küldeni.

Az is egy irányított tevékenység, a saját helyen való várakozás. Pusztán ennyi kis irányadás is sokat tud segíteni a helyzeten. Ennél több nem is kell.

"Ennél több nem is kell."

Na jó, még 1-2 dolog. :)

Legyél vidám, szeretetteljes, magabiztos!

Figyeld tudatosan a gondolataidat, és az érzéseidet, és űzz ki minden negatív dolgot onnan!

Ne érdekeljen, hogy túl rövid a szőre, legyél rá büszke!

Ő nem tudja, hogy hülyén néz ki, csak a negatív energiákat érzi.

Ne próbáljátok, csináljátok!

Különbség van közte, és a kutya megérzi ezt a különbséget!

A kutyák ugyanis így kommunikálnak, a szavakat csak az ember erőlteti rájuk.

De nekik ez a természetes, ezerszer érzékenyebbek a környezetük hangulatára, mint képzelnéd! Ők maguk között így tudják, mit akar a másik, szóval vérprofik ebben.

És tökéletesen ki van zárva ebből a fajta kommunikációból a hazugság, mert érezni nem lehet hazugságot.

Szóval őszintén túl kell ezen lépni, magatok mögött hagyni, nem kézből etetni, nem babusgatni, nem sajnálkozni, nem aggódni!

Nyugodtan, magabiztosan, természetesen viselkedjetek, mint ha mi se történt volna!

(Sőt, ha a kozmetikusnál nem volt lesokkolva, és hazafele se, akkor az is nagyon valószínű, hogy a kozmetikusnak csak annyi köze van ehhez a dologhoz, hogy ő idézte elő a te rossz hangulatodat, ami végül ezt generálta.

De magát ezt a remegős dolgot bizony ti idéztétek elő.)

Az, hogy séta közben normális, a lakásban nem, szintén azt bizonyítja hogy semmi baja, már rég túllépne rajta, csak elkezdte a környezethez kondicionálni az agyát, hogy ha a lakásban van, depinek kell lenni.

Már kezd automatikus lenni nála, pedig oka nincs rá , mert ha lenne, séta közben is lenne.

Egy szó mint száz, addig nem fog tudni túllépni rajta, amíg ti nem léptek túl.