Hogyan érjem el hogy kapjak egy kutyát? Több lent.

Én is átmentem már ugyanezen a dolgon, tudom, milyen rossz érzés. Nekem annyi, hogy már azóta van egy bichon havanese-m, én kb. fél évig győzködtem a szüleimet, mindent megígértem nekik, hogy én járok boltba, meg hogy csak én fogom sétáltatni, nekik nem kell semmit tenni. És nagy nehezen ráálltak.

Mondd azt nekik, hogy nekik a kisujjukat sem kell mozdítani a kutyus miatt, csak te csinálnál mindent, ami vele kapcsolatos. Én azt is ígértem nekik, hogy ha nem válik be, mert mondjuk ugatós lenne, vagy bármi, akkor továbbajándékozom.

Én annak idején nagyon sokáig könyörögtem egy kutyáért, de sajnos akármit ígértem, nem engedték meg. Egy ismerősünk kutyája volt nálunk néha (külföldön dolgozott, mikor másra nem tudta rábízni, nálunk volt), őt is rendesen elláttam, de még akkor sem mentek bele, mert nem voltak biztosak abban, hogy 13-14 évesen felelősségteljes gazdája lennék egy kutyának hosszútávon is, plusz a kutyával járó anyagiaktól is tartottak. Aztán 14 éves koromtól minden nyáron megfogtam magam, és elmentem diákmunkára. Félretettem a megkeresett pénzt, hogy ha majd lesz kutyám, ne a szüleimnek kelljen költségekbe verni magukat. Most 19 éves vagyok és egy 1 éves amstaff boldog tulajdonosa, pedig most is panelban lakunk. Jelenleg is van az iskola mellett munkám, amit itthonról is tudok csinálni, igaz, nem sokat keresek vele, de a kutya költségeit szerencsére kifutja. Sok lemondással jár, de szerintem megéri.

Ezt tanácsolom Neked is, mert lehet, hogy a te szüleid is félnek az anyagi oldalától (is), a mostani viszonylatok mellett ez nem lenne meglepő. Ha megtudod tenni, hétvégente, iskolai szünetekben, nyáron menj el diákmunkára (a jobb diákszövetkezeteknél szinte mindig van munka), valamint lássák rajtad a felelősségtudatot és azt, hogy tényleg fontos neked az, hogy kutyusod legyen. Én 8 éven át nyaggattam őket. És megérte. :)