Hogyan szoktassam le a 2 éves kutyát az ugatásról, ha elmegyünk otthonról?

Rengeteget kell sétáltatni, futtatni, lefárasztani. Ha közvetlen azelőtt sétáltatjátok, mielőtt elmentek, az hatásos lehet már. Más kérdés, hogy akkor hogyan készülődtök...

De megpróbálni nem árt, és akkor hátha le is szokna egyben erről.

Szerintem szeparációs szorongása van a kutyának. Lehet, hogy nem jól gondolom, és akkor elnézést érte, de szerintem a kutyátok el van kényeztetve és a 3 éves kislányod ágyába is bemehet? És mikor otthon vagytok, akkor mindenki vele tünci-bünciziok?

Mert ha ez van, akkor nem kell csodálkozni, hogy a kutya kikészül, ha egyedül hagyjátok. Eddig középpontban volt, most meg tök egyedül.

Illetve ha úgy érzi, hogy Ő a falkavezér, neki kell irányítani, akkor meg az a probléma, hogy a "falkája eltűnt" és így nem tudja a "kötelességét" végezni.

Itt egy módszer, ami esetleg segíthet. Ha nem válik be, akkor szakértő vagy kutyasuli:

"Az első időkben rengeteg türelemre és kitartásra lesz szükség, de megéri! A kutya amellett, hogy megtanulja, ki is az úr a háznál, megtudja tőlünk, mi az a viselkedés, ami nekünk nem tetszik. Ez leginkább azoknál a kutyáknál fontos, akikben régóta és mélyen rögzült a helytelen viselkedés. Első lépésben mindössze öt percre hagyjuk magára a kutyát, és várakozzunk az ajtó előtt. Amint meghalljuk, hogy elkezd nyüszögni, kaparni, abban a pillanatban határozottan lépjünk be, és egyetlen hang nélkül dobjunk mellé egy üres műanyag palackot, majd újra hagyjuk magára. Nagyon lényeges, hogy a kutya érezze, komolyan mérgesek vagyunk rá – testtartásunkkal, mimikánkkal is sugalljuk ezt – azért, amit csinál, mert nagyon hamar képesek felismerni, ha a gazdi nem gondolja komolyan a szidást, és így hamar játékba fulladhat az egész. Az első olyan alkalom után, amikor sikerül fél órát csöndben kibírnia, akkor lépjünk be az ajtón, de nagyon fontos, hogy ilyenkor se szóljunk hozzá, várjunk 10-15 percet, majd amikor már nem ugrál fel ránk, nem tütül, akkor hívjuk magunkhoz, és vigyük el sétálni, játsszunk vele, miközben folyamatosan dicsérjük őt. Minél többet gyakoroljuk ezt vele, annál mélyebben fog az új, helyes viselkedés rögzülni benne. "

Igen, gondoltam, hogy nem megoldható a reggeli séta, különben már megoldottátok volna. Azért a párod mégis nem tudna néha korábban kelni (+korábban feküdni...)?

Kertes házban még egy fokkal jobb lenne, de vannak kinti kutyák közül is sokan, akik elég anyátlanok gazdi nélkül szóval....

Esetleg nincs egy állatbarát a házban vagy a környéken, aki néha bevállalná pár órára? (Cserébe hasonló szolgáltatásokért.)

Pl ha mondjuk én rendszeresen sokat otthon lennék, mondjuk gyesen, vagy ilyesmi, és hallanám, hogy pár órát mindig kínlódik az a kutya, akkor én szívesen beengedném a lakásomba, ha tudom, hogy nem megyek el sehová...

Érdemes lenned beszélned 1-2 lakóval, szerintem van sok állatbarát és nem csak feljelentős szomszéd... Leginkább eleve kutyásokkal lenne érdemes beszélni, vagy kedves nyugdíjasokkal..

Van még egy megoldás arra, hogy ne maradjon egyedül... Lányod biztos örülne egy tesónak ;)

( mielőtt elkezdene a sok "kutyaörült" pampogni.... Igen ez nem megoldás, én is tudom)