Nem érte én ezt a strict nevelés, falkavezér vagyok mizériát?

Azt se felejtsd el, hogy még az 1970-80-as években is, ha egy kutya nem volt kellően szódogadó, hívták a vadászt, vagy lazán agyoncsapták.

Manapság, a kutya érték lett (egy betanítatlan kutyakölyök 100 ezer forintokba kerül), nincs lehetősége a dolgát csinálni (hány puli tereli a nyájat, hány vizsla vagy dog vadászik?), ehhez jönnek a magamfajta panelban felnőtt, kutyát korábban csak messziről látott gazdák...

Összefoglalva:

50 éve még a kutyáknál komoly (valószínűleg elsődleges) szelekciós szempont volt az engedelmesség, ez szinte megszünt.

A kutyanevelés apáról fiúra szálló "tudomány" volt. Most vagyunk egy csomóan, akiknek már a szülei sem tartottak,kutyát, honnan tudnánk a fogásokat?

A kutyázásban a legfontosabb alapelv a nyugalom. Régen az emberek nem izgulták magukat halálra a kutya miatt, nem kapkodták őket ölbe, nem kényeztették el, nem halmoztak hibát hibára. Persze akkor is voltak félrenevelt kutyák, csak nem annyi mint most és ha valami nem ment akkor nem nagyon gondolkoztak a megoldásán, hanem elintézték máshogy. Így a rosszul nevelt kutyák hamar kikerültek a képből és nem botlottál beléjük úton útfélen. Megvolt a jó és a rossz oldala is.

Itt egy video, a nyugodt kutyázásról. Szerinted ez a szituáció hogyan zajlott volna, ha városi kutyásokról van szó? :)

http://www.youtube.com/watch?v=bAupMdrmmCo&hd=1

van olyan, hogy az embereknek érzékük van a neveléshez. van az a pedagógus-típus, aki bemegy az osztályba és rögtön csönd lesz. a másik pedig kiabálhat, eljátszhat mindenféle főiskolán tanult trükköt, akkor is hülyére veszik a diákjai...

ugyanez lehetséges kutyával is. nem arra gondolok, hogy kutyasuli nélkül elsajátítják az IPO vizsga anyagát, hanem arra, hogy segítség nélkül normális családtagot nevelnek. mert ez természetesen lehetséges. de ahogy eddig is írták, vannak a ráparázósak, vannak, vannak, akikben semmi magabiztosság nincs, nem tudnak tiszteletet elérni a kutyától. az ilyen ember kénytelen tudatosan nevelni, ha már a saját kisugárzása, érzéke nincs meg, vagy kevés.

Gondolom nem a lakásban éltek a juhászkutyák, így alapból kevesebb volt a lehetőség a problémára (szobatisztaság, rágás, lopás, asztalnál koldulás, stb).

Van, akinek alapból olyan a kisugárzása, hogy a kutyák tiszteleben tartják és van, akinek ezt tanulnia kell és még úgy is nehezen megy neki. A legtöbb kérdezőnek, aki a kutya viselkedési problémáival kapcsolatban tesz fel kérdést, az a gondja, hogy nem tudja a kutyát kezelni, mert az a fejére nőtt. Valamit csak mondani kell neki, nem? Neki kell változtatnia ahhoz, hogy a kutyája változzon. Nem a kutyák változtak, hanem a kutyatartók és a tartási körülmények (gyerekpótlék, ágyban alvás, kézben cipelés, kemény vagyok-amstaffot veszek, stb).

Két dolgot sem lehet elfelejteni:

valakinek van hozzá ösztönösen tehetsége és érzéke és emellett vannak kutyák, akik alapvetően problémamentesebbek. Sok embernek van szerencséje az első kutyájával, aztán csodálkozik, h az annál bevált dolgok nem működnek egy másiknál.

Nem kell a falkavezérséget túlmisztifikálni, de nevesíteni kell a dolgokat ha maguktól nem mennek - ha igen akkor meg mindegy h falkavezérségnek hívod vagy érzéknek esetleg tekintélynek ami belülről jön. De van akinek nem jön belülről és mégis van kutyája - annak jó h a kezébe lehet adni kapaszkodókat h ha ezt meg ezt csinálod és betartod akkor könnyebb és kiegyensúlyozottabb lesz az együttélés a saját kutyáddal.

Egyébként szerinted jobb lenne ha azok akik nem tudják ösztönösen megnevelni a kutyájukat, ne kapjanak semmilyen segítséget??