A kóbor kutyák hűségesebbek?

szia!

Nekem 2 idevágó tapasztalatom van, és teljesen ellentétesek.

kb 6-7 éve örökbe fogadtam egy kutyát menhelyről. Valami német juhász keverék lehetett, de nagyobb is volt, és csak sárga. Csont sovány volt, ápolatlan, és örökké éhes. Hazavittem, rengeteget foglalkoztam vele. Szépen kikerekedett, izmosodott, még tanítgattam is. A reakció az volt, hogy állandóan szökött, a kapuban ült, mikor mehet el. Egyszer rám is támadott....majd elment úgy, hogy azóta sem láttam,...hűség? persze....

A tesóm kórházban dolgozik, talált az egyik este hazafelé menet egy tacsi keverék kiskutyát a kórházudvaron. Nagyon pici volt, nem lehetett az még 2 hónapos sem...Hazavitte. Az a kutya azóta (kb 4 éve) úgy néz a húgomra, mint az Istenre...És nem túlzok!! Annyira hálás neki, és sosem szökne el, a nyitott kapun sem megy ki...Nagyon szereti a húgom.

(azóta nekem van egy mudim, tökéletes a kutya, és a befogadott előttiek is jó kutyáim voltak. Nem hiszem, hogy velem lett volna a baj. A húgom szerint a befogadott kutyám c.gánykutya lehetett, és azért volt ilyen szökős, hálátlan)

Városi legenda. Vagyis inkább a kutya alapjellemétől függ. Egy őscsavargó, fél Dunántúlt végigudvarló, kukákban turkáló verekedő sebhelyes fenegyerek nem lesz hirtelen hálás és hűséges attól, mert a gazdája "megmentette" az utcáról, ahol eddig baromi jól érezte magát. A másik eset, hogy pl. egy kidobott és emberekben csalódott, bizonytalan, összetört szívű kutya igenis kimutatja a "háláját" (kutya-értelemben) azzal a családdal szemben, ahol végre biztonságban érezheti magát.

Nekünk 2 "mentett" kutyánk volt, az egyiket kölyökként találtuk kidobva (télen, hogy száradna le a keze, aki kirakta), csendes, okos, figyelmes, lelkes kis kutya lett belőle, de eleinte halálosan rettegett az autózástól (gondolom, kocsiból dobták ki). Aztán megszokta, de idősebb korában sem szeretett messzire merészkedni hazulról.

A másik egy "menhelyről" került hozzánk, ahol kb. 30 kutya lófrált egy udvaron keresztül-kasul szaporodva, ő volt az egyik legkisebb. Mikor elhoztuk, hetekbe telt, míg megnyílt, de azóta le se lehet vakarni magunkról, bújik, néz, figyel, törleszkedik... bár egyszer az utcán utána szegődött egy koszos alkoholista pasinak, aki a menhelyi "gazdájára" emlékeztette...