Meddig ''normális'', ha fél a kutya?

Márciusban örökbe fogadtunk egy labimixet, aki azonnal imádott mindenkit, vagány, bűbáj csaj. Őt szilveszterkor találták, egy hónapig ideiglenesnél volt, majd egy hónapig az ország legembeiribb menhelyén.

Kedden, 5 napja újabb kutyust fogadtunk örökbe. Egy nagyon picike 2éves fiút. Ezúttal gyepmesteri telepről, ahol kicsit több, mint egy évet élt. Tündér édes, szobatiszta. Ha meglát, csóvál, táncol, jön simiért, ugrál. De ha konkrétan hívom, nem jön. Azaz ez így nem igaz, odajön, de kartávolságon kívülre, s nagyon nehéz megsímogatnom, megfognom. Úgy érzem, még mindig fél tölem :( A kutyámmal, aki 3x akkora, és 5x olyan nehéz, mint ő, azonnal összebarátkozott, már együtt alszanak (anno a labimixemnek kb 1-2hónap kellett, h játsszon és összeköltözzön férjem segítő labradorjával.)

A kertet imádja, a kutyáinkat imádja, de tőlünk (anyum, férjem, én) még mindig tart, 5nap után is! Normális ez? Vagy legalábbis belefér? Fel fog oldódni?