Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Nem szerettem volna kutyát,...

Nem szerettem volna kutyát, most mégis én nevelem, mit lehetne tenni?

Figyelt kérdés

Ezt a kérdést eredetileg a cicás csoportban tettem fel, de gondoltam, itt talán több gyakorlati segítséget, ötletet kapok a kutyás gazdiktól, ezért elnézést az ismétlésért, de ide is beírom.


Előre is elnézést kérek, ez egy nagyon hosszú panaszáradat lesz, de muszáj kiírnom magamból! :(


Én világéletemben cicás voltam, mindig is sokkal közelebb állt hozzám a macskák természete, mint a kutyáké (volt egyszer egy kutyusunk is, szerettem, de a szívem mélyén akkor is a macsekunk volt inkább a kedvencem).

Ha hazaértem az iskolából, a kutyánk egyből letepert örömében és belém törölte a sáros mancsát (nagy testű kutya volt, nyomhatott vagy 40-50 kg-t, én pedig akkoriban lehettem 10-11 éves), össze-vissza nyalt, a boldogságtól össze is pisilte magát, szóval mire beértem a házba, csöpögött rólam a nyál, a sár és a kutyapisi. Ezzel szemben odabent amint a cicám is meghallotta, hogy megjöttem, felnyávogott valahol a lakásban és már kocogott is elém magasra tartott farkincával. Ő nem ugrált, nem lihegett az arcomba, még csak össze sem nyalt, mégis ugyanúgy örült nekem, csak máshogy fejezte ki magát. Szolidan odadörgölőzött a lábamhoz, csinált néhány tekergőző nyolcast a bokám körül, közben kedvesen dorombolt nekem és lám, nem lettem se sáros, se nyálas, se pisis, pedig láthatóan a cicám is ugyanúgy boldog volt, hogy itthon vagyok és szeretettel, örömmel fogadott. Csak az ő üdvözlése sokkal kevesebb nyállal és kosszal járt. :D


Na, szóval a fentiekből is látszik, hogy szívesebben vettem a macskám társaságát, mint a kutyusét.


Viszont olyan párt adott mellém az ég, aki inkább kutyapárti. Náluk mindig is voltak kutyák, bár inkább kint lakó kutyusok, semmint benti kedvencek, de lényegében akkor is az egész családjuk kutyás. Mi 4 éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, 2 éve együtt is élünk egy közös kis albérletben, közösen tervezzük a jövőnket, egyszóval ideális a kapcsolatunk.

Ráadásul olyan lakást találtunk, ahol a tulajdonos engedi, hogy kisállatot tartsunk, így egyértelmű volt, hogy költözik velem a cicám is. A párom is beleegyezett, bár kezdetben kicsit húzta a száját miatta.


Csakhogy a költözés után nem sokkal elkezdte rágni a fülemet, hogy ha nekem itt lehet a macskám, neki miért nem lehet egy kutyája? Hosszú hetek, hónapok után végül beadtam a derekamat, és rábólintottam, oké, nem bánom, legyen egy kutyánk is. Panellakásban lakunk, sokszor mondogattam neki, hogy a kutyával szerintem várni kéne, míg lesz lehetőségünk kertes házban lakni, de ő nagyon szerette volna, így végül 1 hónapja elhoztuk a kiskutyánkat is, egy jelenleg 3 hónapos német közép spitz kutyust.


Amióta itt van a kutya, gyakorlatilag csak én foglalkozom vele (előre sejtettem, hogy ez lesz), mivel a párom nap közben dolgozik, este pedig fáradt. Ezért én járok le sétálni a kutyával, én etetem-itatom, én hordom az állatorvoshoz is, én takarítok utána, én mosom fel a pisit, én nevelem, fegyelmezem, én viszem le a kutyafuttatóra, hogy szocializálódjon, stb, pedig bevallom őszintén, hogy nem értek a kutyákhoz. Mindig is macskáim voltak, és merőben más egy kiskutyáról gondoskodni.


A lényeg, hogy tulajdonképpen most úgy néz ki, mintha nekem lenne egy kutyám, habár eredetileg a párom szerette volna, de mégis az én nyakamba szakadt a nevelése, gondozása, ellátása, egyszóval minden. Próbáltam vele beszélni erről, hogy ez így nem lesz jó, örülnék, ha többet segítene a kutya körüli teendőkben, mert eredetileg ő szerette volna ezt a kiskutyát, és igaz, hogy belementem, de én ezt nem egyedül vállaltam! Nekem egy cicám volt, akivel teljesen problémamentesen és kulturáltan lehet együtt élni, jól nevelt, okos, intelligens cica, és őszintén szólva a kutya összehasonlíthatatlanul több gondot és problémát okoz, mint a cicám. A macska ugyebár szobatiszta és szó nélkül alomra jár, nem kell vele naponta 6-7 alkalommal sétálni járni, nem rágja meg a cipőinket, nem szedi szét a szemeteskosarat a konyhában, amíg én mindössze 10 percre leugrom a sarki boltba, stb, egyszóval a macskával tized annyi gond sincs, mint a kutyussal. Szeretem ezt a kiskutyát, aranyos meg minden, de akkor is nyűg. Főleg egyedül. Nem lenne vele semmi gondom, ha néha a párom is levinné, mondjuk meló után amikor hazaér, vagy mondjuk reggel egyszer-egyszer ő is felmosna a kutya után, és nem várná meg, míg én felkelek és felpucolom a kakit, de ő mindig fáradt (reggel azért, mert "még nem ébredt fel teljesen"), és ha meg is kérem, hogy ugyan már, fogd meg a kutyádat és légy szíves vidd le 15 percre a parkba, panaszkodik, hogy mennyit dolgozott, és egyébként is, miért nem tudom levinni én, ha már egyszer úgyis ezt szokta meg a kutya.


Nekik mindig is kinti kutyáik voltak, persze hogy úgy könnyű, nem kell bíbelődni a szobatisztaság kérdésével, ha nincs kedve a kutyához, akkor egyszerűen nem megy ki az udvarra és kész, de ez egy kis panellakás, itt minden más, mint egy kertes házban! Szerintem ő sem tudta, mit vállal azzal, hogy idebent akart tartani egy hiperaktív spiccet, de most már itt van velünk, felelősséget vállaltunk érte, akkor is kell vele foglalkozni, ha neki ez nem tetszik!


Igazából nem is tudom, mit szeretnék kérdezni. Hogy mit csináljak a kutyával vagy hogy mit csináljak a párommal? :D Én nem értek a kutyaneveléshez, nem is a szívem csücskei, bár nagyon szeretek minden állatot, és más kutyáját szívesen abajgatom, de nekem itthonra (főleg egyedül) nagyon sok ez a kiskutya. Folyton a sarkamban van, jön utánam mindenhová, még a wc-re is elkísér (ha pedig kizárom, nyüszög az ajtóban, amiért ki lett csukva), nincs meg a személyes terem, amit a cicámtól mindig megkaptam és megszoktam. Valahogy olyan tolakodó a szeretete, mintha rám akarná erőltetni, és nekem ez szokatlan. A cicám soha nincs így rám telepedve, a kutyus ezzel szemben reggeltől estig a nyakamon lóg, egész nap követ bárhová is megyek a lakásban, most is itt van és épp az ágyunk sarkát igyekszik szétrágni...


Nem igazán tudom, mit lehetne kezdeni ezzel a helyzettel.

Hogy vegyem rá a párom, hogy foglalkozzon többet a kutyával? Vagy mit csináljak? Nekem egyedül sok ez a kiskutya, de úgy lettem nevelve, hogy amiért egyszer felelősséget vállaltam, azért már én felelek egy életen át, akkor is, ha teher. Úgyhogy ha már egyszer itt van, igyekszem annyit foglalkozni vele, amennyit bírok (mást úgyse tudok csinálni, mivel a kutya mindenképpen kiköveteli magának a figyelmet, ha akarom, ha nem), és igyekszem normálisan gondoskodni róla, de én még mindig azt mondom, jobb lett volna ezzel megvárni a kertes házat... :S


Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Adott ez a kiskutya, akit a párom szeretett volna, de ő szinte egyáltalán nem törődik vele, meg adott vagyok én, akinek gondoznia és nevelnie kell helyette, bár annyira sosem szerettem volna kutyát (főleg nem lakásban).

Hogyan lehetne rendezni ezeket a lehetetlen viszonyokat?


Kérlek, hogy ne ítéljetek el! Vannak kutyás emberek meg vannak olyanok, mint én. Szeretem őket, szívesen játszok velük, örömmel megsimogatom őket, kedvelem a társaságukat, de nem vagyok az a kifejezett "minden álmom egy saját kiskutya otthonra" típusú ember. Azonban szeretnék valami megoldást találni erre a helyzetre, ami nekem, a kutyának és a páromnak is egyaránt megfelel.


Bízom benne, hogy Ti talán tudok ebben segíteni! :)

Előre is köszönöm (és azt is, hogy végigolvastátok, tudom, nem lehetett egyszerű, szóval még egyszer elnézést kérek a kisregény miatt). :D



2014. aug. 27. 10:51
1 2 3 4
 11/34 A kérdező kommentje:

#8 válaszoló, Neked nagyon, nagyon szépen köszönöm a buzdítást és a kedves, bátorító szavakat! :) Jól esett olvasni, amit írtál, úgyhogy külön köszönöm a hozzászólásodat, adtál egy kis erőt, hogy továbbra is kitartsak. :)


Természetesen a többieknek is nagyon szépen köszönöm az eddigi tanácsokat és válaszokat. Kutyaiskolába mikortól tudnám vinni?

A kutyus most 3 hónapos, vagyis elég kölyök még. Nem tudom pontosan, hogy mennyi idősen lehetne vele eljárni, de szerintem még kicsi ehhez a suli-dologhoz, nem?


Egyébként én vagyok a lány. :) Nem tudom, melyik válaszoló szerette volna megfilmesíteni az életünket, de neki írom, mert ha jól értettem, ő úgy gondolta, hogy srácként írtam ezt a nyílvános panaszlevelet. :D

2014. aug. 27. 11:50
 12/34 anonim ***** válasza:
100%

Kedves # 8, ez mind szép és jó, de elsősorban most nem a kutya nevelésével van a probléma, hanem azzal, hogy a kérdező egyedül foglalkozik vele annak ellenére, hogy ő még nem akart kutyát. Persze, hasznos, amit belinkeltél, egy kezdő kutyásnak főleg, de ez a lényegen sajnos nem segít. Oké, hogy jólnevelt lesz a kutya, de még mindig a kérdező fogalkozik vele, eteti, jár vele sétálni, és nem a párja, aki annyira oda meg vissza volt, hogy kutya kerüljön a házhoz.


Kérdező, egyébként van külön kutyaovi, ahová az egészen kicsi kutyusokat is lehet már vinni. Én is jártam anno az akitámmal, nagyon szerette. Kutyaiskolába ha jól tudom fél éves kortól mehet a kutya.

2014. aug. 27. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/34 anonim ***** válasza:
100%

Szemét dolog a párodtól hogy rád hagyja a dolgot, mikor tudja, hogy bár állatbarát vagy, a kutya nem a kedvenced. De ez csak egy vélemény.


A követés, meg hogy szétszedi a kukát stb két dolog következménye: nem te vagy a falkavezér, és neveletlen. Ha te lennél a falkavezér, akkor el tudnád küldeni a személyes teredből. Mondjuk kor kérdése is, mert egy kölyök imád az emberek nyomában lenni.

Szóval én elmennék vele egy kutyaiskolába. Ott megtanítanák neked, hogyan kell kezelni a "rosszaságait" (csak kíváncsi, meg nem tudja hol a helye) és hogy hogyan tudasd vele, hogy merre hány méter. Tudnál neki alapvető engedelmességi feladatokat tanítani, szerintem már az megkönnyítené az együttéléseteket.


De ez megint olyan dolog, hogy miért pont Te, ha a párodé a kutya?! Magadon sokat segítenél vele, de sok meló.

Én sem biztos, hogy tudnék mit kezdeni egy cicával, vagy akarnék vele foglalkozni.

De hidd el nekem, egy jól nevelt kutya nagyon sok örömet tud okozni! Akkor látnád, hogy a kutya nem feltétlenül arról szól, hogy folyton rossz, képen nyal, stb. Tud fegyelmezett is lenni.


Nem vagyok benne biztos, hogy ennyi erőfeszítést én egy macskáért megtennék, tehát el tudom képzelni, milyen cipőben vagy. Én nagyon sok kitartást kívánok Neked, a párodnak meg egy kis felelősségtudatot!

2014. aug. 27. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/34 anonim ***** válasza:
93%
Imádom a kutyákat, világ életemben kutyás voltam, de ha a párom rámerőszakolna egy kutyát, akit én nem is akarok, igen komolyan elbeszélgetnék vele, hogy vagy nagyon gyorsan elkezd a kutyával foglalkozni, vagy megy a kutya a háztól. Dehogy mennék én kutyaiskolába más kutyájával meg dehogy takarítanám én a sz-rt más kutyája után. Mi lesz, ha gyereketek lesz? Szerintem ez egy jó lecke, láthatod, hogy hogy viszonyulna a párod a gyerekkel kapcsolatos teendőkhöz.
2014. aug. 27. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/34 anonim ***** válasza:
100%

8-as vagyok. Tudom, hogy nem a kutyanevelés volt a fő probléma, hanem a párja hozzáállása, de egy nyugodt, fegyelmezett kutyával azért összehasonlíthatatlanul kevesebb idegeskedés van, mint egy elkanászodott kölyökkel. Főleg, hogy a párja hallani sem akar a kutya elajándékozásáról.


Mindenesetre állj a sarkadra :)

2014. aug. 27. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/34 anonim ***** válasza:
49%

Tudod mit?

Ne foglalkozz a kutyával. Ne takaríts ki ha becsinál. Fel fog neki tűnni és ha megkérdezi miért nem szedted össze mond azt hogy ja engem nem zavar. Ha téged zavar szedd össze.

2014. aug. 27. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/34 anonim ***** válasza:
85%

Tudom, gonosz vagyok, de én elutaznék legalább 3 napra, de, ha megoldható, inkább egy hétre. Plusz pont, ha sürgősen kell elutaznod, és ha a telefon/töltő véletlenül otthon marad.


Indoklás: A párodnak halovány lövése nincs, hogy mivel jár egy benti kutya, mivel, amióta betette a lábát hozzátok a kis szőrgombóc, te végzed el az összes teendőt körülötte, ő meg maximum megsimogatja néha. Tehát fogalma sincs miről hablatyolsz, amikor azt mondod, hogy sok neked ez a kutya , meg nem bírod, meg el kéne ajándékozni.

Ha néhány napra édes kettesben tudnád hagyni a kutyával, rögtön szembesülne azzal, hogy milyen meló kutyát tartani (a reggeli sétától kezdve, keresztül a kakivakaráson a padolóról, a rombolás eltakarításáig). No, ha ezt így sikerült felfognia, utána lehet érdemben beszélgetni arról, hogy biztos kell-e nektek ez a kutya.


Más: én is cicás vagyok. Tavaly télen volt egy ideiglenes kutyánk, akkor kezdtem mélyebben utánanézni a kutya témának. Ami nekem segített megérteni a viselkedésüket (sok-sok gyakoris hozzászóláson kívül): Jan Fennel: Kutyapszichológia c. könyve és A póráz két végén című műsor (youtube-on elérhető). Amiket leírtál, azok mind nevelési és falkavezérségi problémák. Az is, hogy az előző kutyátok felugrált, az is, hogy ez a kis görcs még pisilni sem hagy nyugton és állandóan a fenekedben van. Tehát, ha úgy döntötök marad a kutyus, akkor alapos utánaolvasás + jó kutyaiskola, ahol megtanítják nektek, hogy hogy kell bánni a kutyával.

2014. aug. 27. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/34 anonim ***** válasza:
100%

Kedves kérdező, mihelyt megvan a kölyök megfelelő immunizálása, már lehet vele menni kutyaoviba. 3 hónaposan is lehet, ha megkapta már a szükséges oltásokat.


Egyébként amit többen felhoztak a gyerekkel kapcsolatban, hogy jól gondold meg, vállalsz-e gyereket ezzel az emberrel, én is osztom. Valóban rád maradna a gyerek körül is nagy valószínűséggel minden.

2014. aug. 27. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/34 anonim ***** válasza:
100%

Én pont kutyás vagyok, egy cicával nem bírnék. Szerintem nehezebb jóval, és idegesít, hogy olyan, mintha nem érdekelném őket.

Ha a pasim rám akarna sózni egy macskát, tuti meginogna a nagy szerelem. Én csak a felelősségteljes embereket tudom tisztelni, olyanokat nem, akik egy másik élettel játszanak. Én elköltöznék. Én ugyan örökre, mert brutál szemétség másra sózni. Én soha nem vártam el, hogy más szedje a kutyám után. Én akartam, és én bajlódom vele.

Sajna nem tudok többet mondani, de költözz el egy időre. Mondjuk haza. Valami sürgős okból. Csak nem akar a srác a szarban hemperegni, amíg haza nem érsz!

2014. aug. 27. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/34 anonim ***** válasza:
100%

Hű tényleg nagy tisztelet neked amiért így gondját viseled egy kölyökkutyának amit nem is te akartál.


A párod, hogy képzeli el a dolgot mi lesz a kutyával ha elmész gyakorlatra?

Egyébként én beszélnék vele még 1x és ha továbbra se akarja se elajándékozni se foglalkozni vele akkor foglalkoznék a kutyussal délelőtt megetetném délbe aztán küldenék a páromnak egy smst, hogy programom van a kutya kajája kikészítve csak oda kell neki adni ekkor meg ekkor meg vigye le sétálni aztán jóval azután mennék haza, hogy ő már hazaért a munkából. És fel sem takarítanék helyette, mert hát "az ő kutyája". Ha otthon van takarítson ő, te meg takarítasz a te cicád után.

Tényleg az lenne a megoldás, hogy elutazol 1 hétre de ha egész nap dolgozik sajna még a kiskutyát nem lehet magára hagyni ennyi időre mert hát 3x ennie kell meg egyébként is egyedül hagyni ilyen hosszú időre nem ajánlatos.


Én egyébként kutyapárti vagyok, de szerintem gonosz dolog rákényszeríteni egy másik emberre egy élő állatot, ha neki ez teher. Egyébként nem akarlak riogatni, de ha elkezdődik a gyakorlatod még nagyobb teher lesz egyedül nevelni a kutyust és előbb vagy utóbb be fogsz sokallni, amire rá mehet a kapcsolatotok. Ha nem változik így se a párod szerintem ajándékozd el a kutyust ha akarja ha nem, mert neked is könyebb lesz meg a kutyusnak is jobb lesz egy olyan helyen ahol nem csak kötelességtudatból foglalkoznak vele (már félre ne érts tényleg szép, hogy így felelősséget vállalsz érte és nem hanyagolod el, de jobb neki egy "kutyapárti" lakásban).

2014. aug. 27. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!