Nagyon szeretem a kutyáimat. Ez már beteges? Bővebben lent.

Kérdező! Ne szeresd túl a kutyáidat! Én is hajlamos vagyok rá, a nagy már nekem is 8 éves, öregszik, látványosan. Tavaly vesztettem el egy öreg kutyámat, borzasztó volt kimondani, hogy neki itt a vége, de elbúcsúztunk, és neki már jobb, nem szenved a ráktól és az öregkori leépüléstől. Mivel én is hajlamos vagyok túlajnározni őket, meg is van az eredménye: a nagy lopós (egyébként pedig egészen fél évvel ezelőttig aktívan dolgozott: apport, ÖV), erről sosem tudtam lenevelni, a kicsi meg akaratos, nagyon kamasz és küszködünk... de ez az én hibám, mert nem vagyok elég kemény velük.

Azt tisztelem benned, hogy képes vagy átlátni és mérlegelni a képességeidet a gyerekvállalást illetően. Én sem tartom elengedhetetlennek, hogy gyereket szüljek, hiába társadalmi elvárás. Azt gondolom, hogy egy gyereket eltartani irtózatos mennyiségű pénz (ez szarul hangzik, de így van)és amíg nincs rá meg a "fedezet", a bizonytalanba nem éri meg. Másrészt: az én gyerekem márpedig ne nélkülözzön! Ha magamnak tudok cigit venni, akkor azt úgy vegyem meg, hogy ne azt nézzem, hogy akkor a gyerek most olcsó sajtot egyen akkor, vagy ne kapjon téli- és nyári cipőt egyszerre.

Ha gyereket vállalok, az majd akkor lesz, ha meglesznek hozzá a feltételeim. Lovam sincs, mert nincs se elég pénzem, se lehetőségem,se helyem stb.

Sajnos sokan ezt nem így látják, aztán nyekeregnek hogy "jajj de szarul megy" vagy állnak sorba ingyentankönyvért meg akármi. Át kellett volna gondolni.

És ez lehet tényleg szarul hangzik, de azért, hogy kipipáljak egy kis kockát a társadalom velem szemben támasztott igényeinek a listáján, nem fogok szülni. Ha sosem lesz rá meg a megfelelő mennyiségű pénz, hely és idő, hát sosem lesz gyerekem.

Akkor Neked bullterrier kell :)

Az az a fajta,akit képtelenség túlszeretni.Betegesen tudnak kötődni a gazdájukhoz.Nekem kettő van,pont így bánok velük és pont el is várják.