Nem behívható, mégis hallgat rám?!

Megéri neki elviselni a szidást, nincs motivációja rá, hogy odamenjen hozzád. Sem az, hogy mert különben mi lesz, sem az, hogy úgyis oda kell menni, sem az, hogy mert azt mondtad. Semmi. Megteheti, hogy nem megy engedelmeskedik, ezért meg is teszi.

Én a helyedben mindig visszavinném oda, ahova hívtad, hogy megértse, hogy meg KELL csinálni a feladatot, nem választás kérdése, és nem te fogsz ugrálni neki, hanem amit mondasz, az úgy lesz.

A hosszú póráz amúgy nem tanításra való, két hét ember mellett élés után minden kutya tudja, mit jelent az, hogy gyere ide. Attól egyszerűen csak rájön és megszokja a kutya, hogy tényleg figyelni kell, arra jó, hogy meg tudd csináltatni a kutyával a feladatot akkor is, ha nem akarja. De ha a tiéd bevár, akkor tényleg tök felesleges, egyszerűen emeld ki kicsit a nyakörvénél és vidd pontosan oda, ahova hívtad, ott dicsérd meg, majd engedd el.

Egyszerűen a kutyák is kényelmesek. Ha tudja, hogy elég bevárnia, akkor nem megy be és kész. Pl egy időben, ha menet közben magam mellé hívtam, akkor az én kutyám egy bizonyos távolságon belül általában csak megállt, mert tudta, hogy pár sec múlva beérem, és ő pontosan ott lesz, ahol lennie kell. Egy ideig mégcsak fel se tűnt nekem. xD Aztán ezt leépítettem úgy, hogy rászóltam, hogy jöjjön be rendesen.

Szerintem úgy kezeld ezt, ahogy azt az első válaszoló leírta.

Már így szokta meg. Ez rögzült nála. Ott marad, megvárja a szidást, aztán minden megy tovább.

Kezd el a hosszú "pórázos" gyakorlást.

Én inkább valami madzagot javasolnék, vagy fonott damilt, mert pórázból nincs olyan hosszú, ami jó lenne.

És a damilt nem is érzi úgy, hogy kontroll alatt lenne, így élhetsz a meglepetés örömével is.

Csak arra kell figyelni, hogy távolról is ugyanolyan rántással fegyelmezd, mint ha közel lenne.

* Nem örömével, hanem erejével! :D

Bár ha bejön, akkor örülhetsz is. :)