Ti mit tennétek az én helyemben, legyek önző és magamra gondoljak, vagy inkább a kutyára?

Van egy 6 éves border colliem. Imádom őt, az életem úgymond. De sajnos most ki kell mennem Bécsbe, mert otthon 2 év alatt semmilyen munkát nem találtam, és Bécsben egyből lett. Van már lakásom, minden. Csak egy a bibi, reggel 7kor elmegyek itthonról és este fél 6-6ra érek haza. Nagyon szeretném a kutyámat kihozni, de világ életében udvari kutya volt, bejárással a házba. Imád kint futkosni, a madarakat kergetni, vagy a szomszéd kutyával futnak a kerítés mellett. Persze rendszeres sétáltatás, agilityzés is meg volt. Nem volt bevágva a kertbe. :)

Fogalmam sincs mit tegyek, kihozzam magamhoz? És ezzel hosszú órákra bezárjam őt a 35 nm lakásba, vagy hagyjam otthon (ahol ugyanúgy megfogja kapni a napi sétálást, lasztizást-frizbizést és minden egyéb foglalkozást). Hétvégente mindig hazafogok járni, azaz péntek délutántól hétfő reggelig otthon leszek. De már nem lesz ugyanaz, ha nem tudok mindennap vele lenni.

Ti mit tennétek? Legyek önző és hozzam magammal, csak mert nekem így volna a legjobb. Vagy gondoljak rá, és hagyjam otthon. Vagy mi volna neki a legjobb? Tanácstalan vagyok. 2 hete most kint vagyok, és csak tényleg hétvégén látom őt. Bele pusztulok, úgy fáj. És anyukánm is meséli, hogy a kutyám teljesen összezuhant. Egésznap a kapualjban fekszik, még éjszakára sem akar bemenni a házba.