Városban élő kutyagazdik?!

Mi is társasházban lakunk, nincs rá mód, hogy kint hagyjuk amíg egyedül van itthon.

Tudnod kell, hogy elég más a dolog, ha egy kutya kölyökkorától kezdve veled van, és ehhez van hozzászoktatva, ebbe nő bele, de nekünk egy menhelyről elhozott keverékünk van, aki már akkor felnőtt volt amikor hozzánk került. Az elején bizony voltak gondok, rombolt, rágott. Ma már jobb a helyzet, de bizony kennelben van itthon egyedül. Ilyenben: [link]

Reggel korán kelés, egy jó félórás séta, pisi, kaki, aztán haza, tappancs törlés és be a ketrecbe. Aztán hazaérkezéskor kiengedjük, majd megyünk lefele, labdázunk, bandázunk kutyás haverokkal, ők rohangálnak, játszanak, olyan 2-3 órát vagyunk lent.

Panelban lakom, nem veszem rajta észre hogy megviselné.

Amikor kicsi volt egyedül a szemetesbe mászott bele néha, de másban soha nem tett kárt, nem rágott meg semmit nem csent el semmit, nagy szerencsénk van vele. Sokat sétálunk mai napig és járjuk az erdőt :)

8 éves keverék kutyus :)

1 évesen fogadtam örökbe, kóbor kutya volt.

Az első pár hónapban mindig úgy intéztem, hogy legyen itthon vele valaki (pl. nagyszülők), ma már nyugodt szívvel egyedül hagyom több órára is. Az elején tudatosan nem csináltunk nagy hűhót a távozásból/érkezésből és fokozatosan egyre többi időre maradt egyedül. 10 perc, fél óra, 1 óra, 3 óra... Semmit nem rongált meg vagy lopott el, nagyon ügyes, rendes kutya :) Mondjuk ilyen alkalmakra mindig elöl hagyok neki több játékot meg rágócsontot, amivel lefoglalhatja magát.