Ha az etolológia tanszéken valami nagyon új dolgot fedeznének fel a kutyák nevelésével kapcsolatban, hogyan viszonyulnátok ehhez?

Egy csomó dolgot kifogásoltam már, egyik se volt olyan óriási újdonság (egyébként nincs új a nap alatt kutyázásban, maximum régi elméleteket vesznek elő újra, és derítik ki, hogy jé bazzeg, ez tényleg működik). Konkrét példát egyet szoktam felhozni, amikor próbálták kideríteni, hogy a menhelyi kutyák hajlamosabbak-e az agresszióra, mint a családban élők. Azt hozták ki, hogy igen, de elkövettek néhány durva hibát.

1) Az Illatos úti kutyákat vizsgálták, ami ugye nem menhely, sokkal stresszesebb hely, alig vannak sétáltatva a kutyák, ingerszegény környezetben élnek, megy a folyamatos ugatás, a belső kennelek visszhangzanak, az a csoda, ha nem kattannak meg tőle a kutyák.

2) Egy fából faragott kézzel nyúkáltak a kutyák kajájához, a kutya meg nem hülye, pontosan tudja, hogy egy ember vagy egy tárgy akarja piszkálni, egy tornaterem másik végéből kiszagolja, hogy magas-e a vércukorszinted, szóval ilyenekkel nem lehet átverni. Ha a fakezet megharapja, az nem azt jelenti, hogy egy embert is megharapna.

És nagyjából az összes kísérletük az alapoknál bukik el, olyat feltételeznek a kutyákról, ami nem igaz, erre építik az egész vizsgálatot, aztán persze, hogy fals eredményt ad.

Meg volt nemrég egy kísérlet, amiben azt vizsgálták, hogy a kutya kér-e segítséget tárgyaktól, hogy megszerezze a kaját, holott amikor szerintük segítséget kér, akkor sem történik semmi más, minthogy a kutya megtanulta, hogy ha odamegy valamelyik tárgyhoz (ami ki tudja szedni a kajáját), akkor kapni fog kaját. Mint a klikker: ha lemancsolom a dobozt, jön a klikk és a kaja, de ettől még a kutya nem a doboztól kér segítséget, csak felismeri az összefüggést, hogy ha ezt csinálom, kapok kaját. A segítségkérés az, amit a pitem csinál, idejön hozzám böködni, aztán ha felkelek és mondom, hogy mutassa, mi van, akkor folyamatosan engem nézve odavezet az ajtóhoz, vagy akármihez, amivel szerinte nekem kéne valamit csinálni, hogy neki jobb legyen. Nem az ajtót böködi, hogy nyíljon már ki, mert tudja, hogy az csak egy tárgy.

Szóval én örülök neki, hogy jól eljátszogatnak a tanszéken, de ha egy kicsit is ismernék a kutyákat testközelből, lenne mögöttük pár év komolyabb kutyázás, akkor tényleg lehetne értelme is a munkájuknak. Így ha véletlenül jó eredményt is kapnak, a bizonyítás, az ok-okozati összefüggések hibásak. Nem mondom, hogy mindig, de általában azt látom, hogy gőzük sincs arról, hogy mit csinálnak :/

A neveléssel kapcsolatban meg amúgy tényleg nem fognak tudni előállni semmivel, mert az egy komplex és hosszadalmas folyamat, nagyon egyedfüggő, meg a gazdán is rengeteg múlik (nem csak a viselkedésén, hanem az alaptermészetén is), nemigen lehet az ő módszereikkel kutatni.

Azért Akumi így semmibe venni mások munkáját, úgy h nem is ismered se a hátteret, se semmit, azért elég érdekes. Kiragadsz részleteket. Speciel mi részt vettünk a fakezes kísérletben - az egésznek két része volt: mindkétszer a fakézzel birizgáltak (ami tulajdonképpen olyan volt mint egy művégtag - de akkor a te gondolatmeneted szerint egy embert akinek protézise van kevésbé fogadna el, vagy könnyebben harapna meg egy kutya?). De vissza a kísérlethez: először táppal teli tálat kapott a kutya, és abba nyúltak bele, egyszer a jelenlétemben, egyszer úgy h nem voltam ott. Ezt hagyta a kutyám. A második esetben velőscsont volt a tálban. Amikor ott voltam morgott, jelzett, de engedte. Amikor nem voltam ott, odakapott.

A másik, ami a kérdezőnek is szól, az etológia tanszéken nem kutyák nevelésével kapcsolatos kutatások folynak. A kutyák különböző képességeit, társas kapcsolatait, az emberhez való viszonyát, tanult (de más sajátjáévá vált) tulajdonságait vizsgálják - melyek esetenként támpontot adhatnak a kutya nevelésénél is, de nem az a cél, h új módszereket "fejlesszenek ki".