Hogyan szoktathatnánk le a kiskutyát arról, hogy ha elmegyünk otthonról, akkor ne vonyítson, meg ne ugasson? Van praktika erre? Idővel abbahagyja, vagy ez megszokás lesz nála?

szeparációs félelem ami ilyen kicsi kutyánál még jóformán természetes.

Amit tudtok tenni: megfigyelitek mennyi idő amig el kezd vonyítani.

Mikor elmentek adtok neki egy jutalom falatot, de ne legyen könnyes bucsuzás stb jutalom falat és mentek.

vártok pá percet (ne az ajtó előtt) bementek, nem foglalkoztok a kutyával, ha lenyugodott akkor jutalom falat.

és ezt ismételni úgy hogy egyre hosszabb időt vártok

Három irányba tudsz indulni

1 "elindultok otthonról" de mielött bepánikolna vosszafordultok. Az időt lassan lehet nyújtani

2 "elmentek" és amint lenyugodott mentek is vissza. Egyre gyorsabban fog lenyugodni..

3 ugatásgátló, de csak akkor tudom jó szívvel ajánlani, ha semmi más nem jön be, mert csak tüneti kezelés, az okot nem szünteti meg

Én is csak a fent említett fokozatosságot tudom ajánlani, mert a kutya valószínűleg megszokta, hogy mindig van otthon valaki és ha mindketten elmentek, kitör a pánik. Azt kell benne tudatosítani, hogy vissza fogtok jönni. Fél óra kezdésnek sok, az elején addig kellene visszaérnetek, mielőtt elkezdene sírni. Ha ez akkor van, amikor becsukjátok magatok mögött az ajtót, akkor el kellene játszani, hogy elindultok, kinyitjátok az ajtót, majd becsukjátok és leveszitek a kabátot, leteszitek a kulcsot, stb. Aztán kimentek az ajtón, becsukjátok, kinyitjátok és vissza az egész. A lényeg, hogy ne sírjon, mikor visszamentek, mert akkor neki a sírás = lesz a hazajövetellel.

A másik, hogy ne legyen búcsúzkodás, üdvözlés, mert a felfokozott érzelmekre most nagyon nincs szükség, csináljatok úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Rá sem kell nézni a kutyára.

Ha utánaolvastok a szeparációs szorongásnak, biztos kaptok még pár tippet.