Szoktál olyan "gyakorlatokat", feladatokat végezni a kutyával ami kimondottan az önuralmát, a vezérpozíciódat erősíti?

Önuralmát igen.

Ajtóban várakozás, úgy, hogy én már elindulok. Azt szigorúan veszem, mert néha nyitva van a kapu, azt csak parancsra lépheti át.

Meg labdázásnál a labdáért való szaladást is szoktam várakoztatni.

Azt meg csak szórakozásból, mert olyankor már nagyon menne, és ha indulhat, akkor kirobban! :)

A vezérpozíciómmal semmi baj, nem kell rá gyúrni. Pulim van, munkakutya, nem problémázik rajta túl sokat, hogy ki a góré.

Naná. Mivel labdamán a gyerek, főleg azzal kapcsolatban van ennek értelme nálunk.

Dobom a labdát, ezt ő végignézi ülve/fekve, és csak parancsra mehet utána. Sőt, újabban azt is csinálom, hogy mehetsz helyett még hátralépek és odahívom magamhoz, így a labda relatív helyét is elveszíti a kutya, és sokkal tovább keresi, mint amúgy :D

Egy ideig azt is csináltam, hogy eldobom a labdát, és félúton tiltom le róla, de mostanában lusta vagyok hozzá, mert ebben még sokat hibázik :) Meg olyat is szoktam, hogy az öregnek dobom, ő meg úgy értelmezi a tiltást, hogy nem veheti fel, szóval elfut, de hagyja a nagynak, hogy elkapja. 90-95%-ban működik, de a többiben is kiköpetem és ott hagyatom vele, aztán csak azért se kapja a következő dobást.

Ezek következtében egyébként vadidegen kutyák labdájáról is le tudom hívni, pedig azért szintén elmenne :)

Mondjuk ezeket nem nevezném pozícióerősítésnek, mert azzal nincs gondunk, inkább csak a kontroll szintjét növeli, ami nálunk nettó gyakorlás kérdése, kicsit heves a kutya, és meg kellett tanulnia, hogy néha uralkodnia kell magán. Inkább azt mondanám, hogy a pozícióm miatt vagyok képes egyáltalán ilyen gyakorlatokat végeztetni vele. Szóval oda-vissza hatnak, de a pozíció okozza, hogy képes vagy ilyeneket csináltatni a kutyával, egy darab tiltástól viszont nemm lesz például behívható a kutya. Hat rá, de sokkal kevesebbet, mint visszafelé.

Itt van amúgy egy régebbi kérdésem a témában, erre is jöttek jó válaszok:

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kutyak__4639911-milye..

Hát nem tudom, számomra valahogy mindig természetes volt, belülről jött, hogy én vagyok a főnök, szóval a nap 24 órjában úgy viselkedek, nem érzem, hogy ezt külön erősíteni kéne.

Etetéskor általában nem húzom sokáig az időt, de aztán van amikor elkezdek előttük sétálgatni, vagy gondolok egyet és fordított sorrendben adom ki a parancsot az evéshez, mint ahogy megszokták. Mivel tudják kívülről mi következik, így látszik, hogy megtorpannak ilyenkor mert nem az a parancvs jött amit vártak, de mindig szót fogadnak a végén így megnyugszom, hogy valóban értik amit akarok és nem csak megszokásból csinálják.

Állandóan.

Pl. hogy nem rongyolunk be a futtatóba a kutyák közé, hanem megvárjuk a "mehetsz" parancsot. Nem rohanjuk le az újonnan érkezőt, hanem lábhoz jövünk és megvárjuk, amíg az új kutya kényelmesen bejön (ezt a félős kutyák gazdái nagyon díjazzák).

Nem rohangálhat oda pórázon már pórázas kutyákhoz.

Nem pattoghat az ajtónál, ha csönget valaki.

Valószínüleg nem ártana a kutyáknak de lehet, hogy ez inkább fajtafüggő?!

Én rendszerint ismételem az 5 évesnél, mert ha játszunk akkor nagyon fel tud pörögni és nem várja ki a jeleket, mondatokat. pl: bujócskánál leültetem az egyik helyiségben, addig elcsoszogok a tárggyal eldugni, előfordult, hogy elindult utánam. Na akkor pár alkalomig ültetetm kb. 2-3 percekig csak simán és azonnal leesik neki, hogy miért is:) Utána már "nézésre" is szót fogad:)

Vagy sétánál mielőtt leveszem a pórázt leültetem, vagy mikor a futiba bemegyünk szintén leültetem mielőtt elnyargalhat.

egy yorki gazdi:)