Aki panelben lakik és eldöntötték a családjukkal hogy szeretnének egy kutyát, kikéritek a szomszédok véleményét mit szólnának hozzá?

nem kértem ki.nálunk is nagy felháborodás volt,meg minden félét kitaláltak,elkövettek hogy eltüntessem.még aláírást is gyűjtöttek.belém kötöttek állandóan.de megmagyaráztam nekik.mivel a házirend nem tiltja,és otthononként 1 kutya tartható,így semmire nem mentek.pár hétíg ment,azután rájöttek,nem érnek el semmit.folyton kiröhögtem őket.már nem foglalkoznak vele.9 hónapos most.azóta mát lett a lépcsőházunkban 3 kutya amúgy a közvetlen szomszédok beleegyezését kell kérni.de ha a házirend nem tiltja,1 kutya lehet.

íme a 23/2000.(VI.24.)AB határozat:

(Útmutató az állattartási rendeletek felülvizsgálatához

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa vizsgálatot folytatott az állattartással, illetve ebtartással kapcsolatos panaszok egyre növekvő száma miatt, melynek során általánosságban is áttekintette az állattartási rendeletek szabályozását, illetve a jogalkalmazás során felmerülő problémákat. A jelentésben tett megállapítások a jogalkalmazói és a jogalkotói munka színvonalának, illetve törvényességének javulását segítik elő, melyek az alábbiakban foglalhatók össze:

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 7. § (1) bekezdése szerint csak törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg hatáskört a jegyzőnek. Mindebből pedig az is következik, hogy a helyi önkormányzati rendeletben az ebtartás szabályaival összefüggésben megállapított önkormányzati hatáskör címzettje kizárólag a képviselő-testület, illetve átruházott hatáskörben annak bizottsága, vagy a polgármester lehet.

Vagyis az önkormányzati rendelet nem telepíthet hatáskört a jegyzőre.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdése szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.;]

Ennek megfelelően elengedhetetlen, hogy az állattartást szabályozó helyi önkormányzati rendeletek, illetve módosításaik átmeneti szabályokat is megállapítsanak.

A lakók közötti jogviták megelőzése a helyi szintű jogszabályalkotás hagyományos szabályozási tárgyköre. Az állattartás kérdését a helyi önkormányzatok általában a köz érdekében, a helyi lakóközösség békés együttélésének védelme és a jogviták elkerülése céljából szabályozzák. Az Alkotmánybíróság 23/2000. (VI. 28.) AB határozatában is utalt arra, hogy amikor az önkormányzat az állattartás rendjét a társasházi lakóközösségek vonatkozásában is szabályozta, akkor a közérdek alapján járt el és hajtott végre közcélú tulajdonkorlátozást. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az önkormányzat mint jogalkotó szerv mérlegelési jogkörében jogosult dönteni arról, hogy mennyire támaszkodik a lakóközösségek önszabályozására és – a törvények keretei között – mennyiben érvényesíti a közérdek védelmét rendelete révén. (ABH 2000, 134, 136-137.)

A közérdek védelme érdekében tehát az önkormányzat jogosult rendeletet alkotni, ám nem terjeszkedhet túl az Alkotmányban és törvényekben meghatározott jogalkotási jogosultságán.

Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette – először a 7/1991. (II. 28.) AB határozatban –, hogy „a tulajdonhoz való jog – az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján – alapvető jog, amely azonban nem korlátlan. A tulajdonhoz való jog korlátozható, a korlátozás azonban akkor alkotmányos, ha az másik jog védelme vagy érvényesülése, illetve valamely alkotmányos cél érdekében történik, mely más módon nem érhető el, továbbá ha a korlátozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával.” (ABH 1991, 22.) A tulajdonjog tartalmát és védelmét a Ptk. X. fejezete szabályozza részletesen, e rendelkezések keretet adnak azoknak az egyéb jogszabályoknak is, melyek a közérdek vagy jogos magánérdek érvényesülését a tulajdon szabadságával szemben lehetővé teszik. (285/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 827, 828.)

Az állattartást szabályozó rendeletek nem tartalmazhatnak olyan szabályokat, melyek a tulajdonhoz való jogot alkotmányellenesen korlátozzák.

Az állattartáshoz a szomszédok részéről megkövetelt hozzájárulással kapcsolatban az Alkotmánybíróság már hivatkozott 23/2000. (VI. 28.) AB határozata kimondta, hogy „[a] széleskörűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet. […]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az önkormányzati rendelet azon rendelkezése, amely az ebtartáshoz az ebtartó lakása alatti, feletti, illetve az azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulását követeli meg, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot. (ABH 2000, 134, 137.)

A többlakásos épület lakásaiban történő kutyatartás korlátozása és a szomszédok hozzájárulásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 79/2006. (XII. 20.) AB határozatában rámutatott, hogy „A helyi önkormányzat a köz érdekében az ebtartás feltételéül szabhatja – a tartott ebek számától függetlenül – a szomszédok meghatározott körének hozzájárulását.” (ABH 2006, 1013, 1015.)

Vagyis az a rendeleti szabályozás törvénysértő, amely valamennyi szomszéd hozzájárulását követeli meg az állattartás feltételeként.

Az állatok védelmére, megfelelő tartására vonatkozóan jelenleg az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény (a továbbiakban: Áeütv.), valamint az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávtv.) tartalmaz rendelkezéseket. Az Ávtv. 4. és 5. §-a szabályozza az állat tartásának általános szabályait. Az Áeütv. ehhez képest egy speciálisabb kérdést: az állattartás közegészségügyi követelményeit szabályozza.

Az állattartással kapcsolatos szabályozás, illetve jogalkalmazás körében az Ávtv. 4-5. §-a alapján nem pusztán közegészségügyi, hanem további feltételekre (például az állat fajára, fajtájára, élettani szükségleteire, nemére, korára, élettani állapotára) is figyelemmel kell lenni.

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 13. § (2) bekezdése és 26. §-a alapján a társasházi közösség házirendet alkot. A társasházi közösség házirend-alkotási joga azonban nem korlátozza a képviselő-testület jogalkotási hatáskörét. A Tht. ezen rendelkezései tehát nem korlátozzák a képviselő-testület Alkotmány 44/A. § (2) bekezdéséből, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdéséből levezethető rendelet-alkotási jogát az állattartás egyes helyi szabályainak megalkotását illetően.

Az állattartás szabályainak megalkotásakor olyan szabályokat alkothat a képviselő-testület, amelyek mind az önkormányzati, mind a nem önkormányzati ingatlanokra is kiterjednek.

Az oltás tényének igazolása nem vonható az önkormányzati hatósági ügyek körébe, mivel azt magasabb szintű jogszabály kizárólagos szabályozási körbe vonta és államigazgatási hatósági ügyként szabályozta. Az oltás tényének igazolására a 41/1997. (V. 28.) FM rendelet alapján kizárólag az eboltási könyv alkalmas.

E körben tehát az önkormányzatoknak nincsen felhatalmazása szabályalkotásra, illetve magasabb szintű jogszabályhoz képest kiegészítő jellegű normaalkotásra sem, mivel nem helyi közügyről, hanem államigazgatási hatósági ügy körébe tartozó szabályról van szó.

Az ebtartással kapcsolatos panaszok jelentős része hagyományos birtokvédelmi ügy (zavarja a szomszédot, vagy tulajdonostársat az ebek által keltett zaj, az ebek által okozott szennyeződés stb.), így a jegyzőknek birtokvédelmi eljárást kell(ene) lefolytatnia. Ebben a körben kérni lehet a jegyzőtől a zavarás megszüntetését, illetve az eredeti állapot helyreállítását.

Minden olyan eset azonban, amikor zavarástól számított egy éven belül ilyen panaszokkal fordulnak a jegyzőhöz, aki ennek ellenére nem nyújt a Ptk. 191. §-a szerint birtokvédelmet, alkalmas lehet arra, hogy a jogállamiság elvével, valamint a kérelem előterjesztéséhez való joggal összefüggő visszásságot okozzon.

Az állattartással kapcsolatos szabályok (állatvédelmi szempontból történő) megsértése esetén – mint amilyen például a mozgásigény lehetővé tételének elmulasztása – a települési önkormányzat jegyzője a 245/1998. (XII. 31.) Korm. rend. 7. §-a alapján jogosult – többek között – az állattartás megtiltására, illetve korlátozására. A Korm. rend. alapján a jegyző az Ávtv. egyes rendelkezései megsértése esetén mérlegelhet, hogy az állattartót meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezi-e. Az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet emellett lehetővé teszi a jegyző számára, hogy az állattartás Ávtv.-ben meghatározott szabályainak megsértése esetén akár bírságot is alkalmazhat.